A nap idézete

2007. december 31., hétfő

Ő csak fújja a dalt...

Énekkaros pályafutásom során sok mindenben volt már részem. Nos, ez a paletta tovább bővült: most már rock koncerten is énekeltem. Négy szám (A szabadság vándorai, Mosolyod börtönében, Új csodákat látni, Bölcsőnk a Föld) erejéig énekkarunk (BAK) közreműködött Demjén Ferenc két koncertjén (2007. december 27., Pécs - Sportcsarnok; 2007. december 30., Budapest - Aréna). Igaz, inkább a látvány jutott a kórus osztályrészéül mintsem a komoly énekesi tevékenység, de hát az ilyen koncerteken jellemző erősítési viszonyok mellett ez nem csoda.

Operán és klasszikus zenén nőttem fel, odahaza se a rádióból, se lemezről nem szólt pop-rock zene. Csak gimnazista koromban jártam egy időben az Ifjúsági Parkba, akkor is inkább a társaság, mint a zene kedvéért. Pedig így utóbb visszaemlékezve nem is voltak azok rossz csapatok (Mini, P-Mobil, Tűzkerék...). Megfordultam olykor Omega és LGT koncerten is, később, egyetemi éveim alatt pedig a KFT volt a sláger. Demjén valahogy kimaradt akkoriban az életemből. Emlékszem, egy szalagavatón valamikor a V'MOTO-ROCK is játszott, de már akkor sem hozott lázba. Igaz, sosem voltam az a táncolós-bulizós-csápolós fajta.

A pécsi koncerten azért kellemes élményt jelentett bő két órán át hallgatni a 61 éves rock-nagyapót. Az erősítés is fura élményt jelentett: akkora volt a hangerő, hogy egyáltalán nem hallottam a saját hangomat. (Higgyétek el, nem egyszerű így énekelni!)
A nosztalgikus hangulaton és a mintegy négyezer ember őrjöngésén felbuzdulva nagy várakozással néztem elébe a következő koncertnek. Tizenkétezer ember előtt énekelni mégis csak valami... Mégis, valahogy csalatkoztam. Az Aréna zsúfolásig megtelt, abban nem is volt hiba. Talán az volt a baj, hogy ez a zene nekem nem elég jó ahhoz, hogy ilyen gyors egymás utánban kétszer meghallgassam. Mozart valahogy közelebb áll a szívemhez. Meg aztán a személyes emlékek is hiányoznak. Nem mondom, volt egy éppen aktuális nóta, de semmi kétségem, holnap már egy másik lesz az heart_broken.


2007. december 20., csütörtök

Idétlen időkig (Groundhog Day)

- Nincs önnek dézsávűje, Mrs Lancaster?
- Nem hiszem, de megnézhetem a kamrában.

A filmvígjáték nálam az a kategória, aminek képviselője jó esetben a megtekintés idejére kellemes kikapcsolódást jelent, megnevettet, de a moziból kijőve szinte máris a feledés homályába merül. A színészi alakítások is ritkán tartoznak a feledhetetlen kategóriába. A romantikus filmvígjátékok - jellegüknél fogva - némi hendikeppel indulnak nálam a versenyben. Nos mindez alól kivétel az Idétlen időkig (Groudhog Day) című film. Sokadjára láttam és derültem rajta tegnap... De hát nem csoda, a legkedvesebb filmjeim egyike (nem csak vígjáték kategóriában, hanem a teljes mezőnyben is). Olyannyira kedves, hogy kazettáról is megnézem olykor, ha nincs türelmem kivárni, hogy valamelyik csatorna leadja. Tuti gyógyszer, ha padlón vagyok.

A forgatókönyv remek, a romantika úgy van csepegtetve és elbújtatva, hogy még engem, az örök racionalistát-cinikust sem zavar. (A film 1994-ben a legjobb eredeti forgatókönyvért BAFTA-díjat nyert.) A cselekmény ismeretében az ember azt hihetné, csak az unalomba fulladhat a jelenetek állandó ismétlődése. De épp ellenkezőleg! Zseniális ritmusváltakozással szemlélteti a rendező (Harold Ramis) az idő (6 hónap!) múlását: hol hosszasabban, csak egy-két szó eltéréssel ismétlődik egy jelenet, s jelez egy napnyi eltérést, hol néhány gyors egymásutánban elcsattanó pofon szemléltet egy teljes hetet.
Kitűnő a szereposztás, remek a színészi teljesítmény. Andie MacDowell (Rita) bája sokat nyom a latban, de Bill Murray (Phil Connors) alakítása annyira hiteles, hogy teljesen megfeledkezem arról, hogy mindez csak film, hogy ezt a színészt láttam már máskor-máshol is... A karakter hangulatváltozásai, jellemváltozása páratlan természetességgel, könnyedséggel és sokarcúan vannak megoldva.

Aki ismer, tudja, ritkán szoktam szuperlatívuszokban nyilatkozni. Nos, ezt a kivételes alkalmat felírhatjátok a kéménybe: ez a film non plus ultra! A nem jellemző módon szerencsétlenül fordított filmcím ellenére cseppet sem idétlen, annál inkább időtálló. thumbs_upthumbs_upthumbs_upthumbs_upthumbs_up

(Még több kép)