Palawrian háromszor integetett

Egy szombat délelőtt a Kremlben... akarom mondani, a Szellemlovasban. Bár a társasjáték iránti lelkesedésem jócskán alábbhagyott, mégsem tudtam ellenállni egy Kreml partira szóló invitálásnak. Jól is tettem, hogy elcsábultam, nagyon jó volt. A három újoncra tekintettel szabálymagyarázattal kezdtünk, ami nekem sem ártott. Kétszer játszottam mindössze korábban ezzel a játékkal, és az sem tegnap volt.

A játék az ötvenes évekbeli Szovjetunióban játszódik. A játékosok célja, hogy megpróbálják minél magasabb pozícióba juttatni azokat a politikusokat, akik a befolyásuk alatt állnak. A játékot az nyeri, aki azt a politikust tartja a markában, akinek sikerül háromszor integetnie a dísztribünről a november 7.-i felvonuláson. Ezen törekvés közben többször sor kerül a KGB tisztogatásaira, vizsgálatok folynak az elvtársak ellen, nem imperialista kém-e valamelyikük. Egyesek Gorkijban kúrálják magukat, mások ripsz-ropsz Szibériában találják magukat, vagy örök nyugalomra lelnek a Kreml falában.

Tudom, mindezek a dolgok cseppet sem voltak vidámak anno, a játék megfelelő* partnerekkel a távoli messzeségből mégis az. Elgondolkoztam azon, nem furcsa-e, hogy egy ilyen témájú játékot szórakoztatónak találjanak azok, akik éltek az "átkosban". Akik nem éltek, azoknak a játékot nem is ajánlom, számukra semmi sem fogja az a fílinget megadni, ami sugárzik a játékból. Ami személy szerint engem illet: számomra ebben semmi furcsa nincsen. Ennek oka, hogy én az "átkost" egyáltalán nem találom annyira átkosnak. Nem fújozok habzó szájjal nemzeti érzülettől átfűtött tömegdemonstrációkon. Kellemes emlékeim vannak gimnazista-egyetemista éveimről, szívesen emlékszem vissza fiatalságomra. Fiatal pályakezdőként, dolgozóként pedig soha nem éltem olyan jól, mint a nyolcvanas évek végén. Ezt a rendszerváltás utáni korszakról ugyanakkor már egyáltalán nem mondhatom el. Se jólét, se kellemes emlékek... Még kecsegtető kilátások se...

A játék kivitelezése is "korabeli" benyomást kelt, a manapság szokásos dekoratív táblákhoz és jelzőkhöz képest kifejezetten gagyi. De ebben az esetben ez a jó! Bár én nagyon nem szeretem azokat a játékokat, amiket kockadobással kell működtetni, ez esetben még sincs semmi kifogásom az alkalmazott húszoldalú "kocka" ellen. (A helyes kifejezés a dobótest lenne, de erre senkinek nem áll rá a szája...)
A játéknak van néhány haladó szabályváltozata is, melyeket eddig még sosem próbáltam. Csak remélni tudom, hogy mielőbb sort keríthetek ezekre is.

*A játékszabály szerint az ajánlott alsó korhatár 50 év!