A nap idézete

Monday, February 1, 2010

Gondolatok egy kerek évforduló ürügyén

Próbálnék én nem foglalkozni az idő múlásával, de képtelen vagyok ezt maradéktalanul megvalósítani. Vannak ugyanis kedves ismerőseim szép számmal, akik felköszöntöttek születésnapom 49. évfordulója alkalmából. Jött a jókívánság e-képeslapon, e-mailben, az iwiwen, messengeren... Fiam megtisztelt egy teljes hétvégés látogatással, szüleim is meghívtak, hogy felköszönthessenek. Vasárnap este kártyapartival összekötött isteni vacsora volt unokahúgomnál. Minthogy ez a hétvége már betelt, a következőre is van már meghívásom!

Igazán jól esett mindez. El is csodálkoztam, ugyanis ilyen sokan eddig még sosem írtak. Aztán elgondokoztam egy kicsit, vajon mi lehet ennek az oka? Nem hiszem, hogy sosemvolt népszerűségem növekedett volna ilyen mértékben. Lehet, hogy nem is olyan kedvesek az ilyen ismerősök? Lehet, hogy mind csupa gonosz, és csak azt akarják, hogy ne tudjak elsiklani az idő múlása felett? Talán csak a káröröm vezérli őket? Megemlékeznek rólam, miközben arra gondolnak: "lám, én még fiatalabb vagyok ennél a vén f@sznál..."

Ah, a sok jókívánság! Bárcsak egy morzsányit éreznék abból a sok i-teni éltetésből! Speciel a bokámig érő fület inkább visszautasítom. Épp elég, hogy lassan vak vagyok és nyomorék... Bár ha a bokámig nőtt fülemnek köszönhetően javulna egy kissé a hallásom... hmmm... na tudjátok mit? Egye fene!

Többen mondták: "Na, majd jövőre! Az lesz aztán a kerek szám..." Hát ez nézőpont kérdése. Szerintem ugyanis a mostani évforduló legalább annyira kerek. A 7 ugyebár mágikus szám, a négyzete pedig méginkább az! Úgyhogy tojok én az ötvenre, hisz itt van nekem a 49! Arról már nem is beszélek, hogy azt tartják: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Hát ha ez valóban így van, akkor én lassan a hetvenediket fogom ünnepelni, nem pedig a félszázat.

Érdekes egy dolog ez a születésnapokkal az iwiwen, vagy más hasonló portálon. Kedvesen felhívják a figyelmet az ismerősök születésnapjára. De miért is kell figyelmeztetni az embert? Hát azért, mert egyébként halvány fogalmunk nem volna, hogy mikor van a születésnapja olyan embereknek, akiknek a néha még a nevére sem emlékszünk... Olyan emberek köszöntik fel egymást, akik ezt az iwiw előtt valószínűleg soha nem tették. Már pusztán az a tény, hogy az ember megadja a születésnapját, nem felhívás keringőre? De ha igen, akkor ez a formalitás borzasztó. El is határoztam, hogy ha lehet csak az évszámot megadni, akkor a hónap-napot le is veszem, nehogy valaki azt higgye, hogy azért írom ki, mert elvárom a gratulációt. Volt egy kollégám, aki megköszöntött, de én elmulasztottam viszonozni mindezt az ő születésnapja alkalmából. Hát erre jól megsértődött, és törölte az ismeretségünket... Nem magyarázom a bizonyítványomat. Aki VALÓBAN tudja, mire való egy közösségi portál, az most azt is tudja, mire gondolok... :)
Hiába múlik az idő, hiába veszem észre magamon a szellemi hanyatlás jeleit, a számomra valóban fontos (vagy legalábbis egykoron fontos) emberek - legyen szó családról vagy exbarátnőkről - születésnapját még mindig tudom fejből. Ha valamit fejben kell tartani, az már rég rossz. Azt úgy is elfelejtem. Ha valami fontos, azt nem kell észben tartsam. Azt egyszerűen tudom...

De "...félre undok poc, vakondok"*! Természetesen jólnevelt ember módjára ezúton is köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, megköszönöm, hogy írtatok, hogy gondoltatok rám.

*Shakespeare: Szentivánéji álom (ford.: Arany János) 

No comments:

Post a Comment