Budapesten három próbánk volt (két kóruspróba, egy zenekari). 10-én, csütörtök délelőtt indultunk busszal Sárospatakra. Szállásunk egy - a nyári szünetre tekintettel kereskedelmi szálláshelyként működő - kollégiumban volt. Nem tudom, Fortuna minő kegyének köszönhettem, de sikerült egyedül egy kétágyas szobához jutnom. Étkezni is a kollégiumban tudtunk. A kaja várakozáson felül jó volt. Délután, majd másnap a koncert előtt még egy-egy további zenekari próbára került sor a helyszínen.
A darabot többször énekeltem, a helyszín sem jelentett újdonságot. Az igazán vonzó jelen esetben a karmester, Kocsis Zoltán személye volt. Meg kell valljam, többet vártam a produkciótól. Az előzetesen kilátásba helyezett otromba viselkedésből, gorombaságokból még csak ízelítőt sem kaptunk. A próbák során mindvégig igen finoman bánt velünk a maestro. Talán túlságosan is... Egyes kritikus részek esetében még csak szóvá sem tett semmit, holott mi magunk is tisztában voltunk gyengéinkkel. Vezérünk (Hollerung Gábor) még közvetlenül a koncert előtt is őrjöngve tartott szólampróbát, és hallgatta meg egyenként az alt szólam "dalos pacsirtáit". Ettől az eljárástól persze nekem ment el még az énekkedvem is... 
Nem először jutottam arra a meggyőződésre, hogy jól döntöttem, amikor fájó szívvel ugyan, de abbahagytam a rendszeres éneklést ebben a kórusban. A koncert maga nem sikerült rosszul. Sajnos azonban semmi olyan különleges élményben nem volt részem, amire lelkem mélyén egy kicsit számítottam. Több mint 25 éves karénekes pályafutásom alatt nem igazán adatott meg a lehetőség, hogy igazán nagy és neves karmesterek keze alatt énekeljek. Sajnos még e koncert után sem érzek másképp...
A koncertet követően elruccantunk Irinyi Laci sárazsadányi birtokára, ahol egy kis eszem-iszom várt ránk. A hajnali órákban fáradtságot színlelve 
visszatértünk szállásunkra.12-én este közönséggé alakultunk, és megnéztük a Makrokozmosz című produkciót. Az előrejelzések szerint valami óriási csodára számíthattunk. Nos, én ismét csak azt tapasztaltam, nem vagyok fogékony a táncművészet iránt. Bartók darabja viszont igen jó, az előadása is remek volt. Ah, csak az ugri-bugrit tudnám feledni...
Konzervatív vagyok. Annyi jó táncmuzsikát írtak, maga Bartók is. (Fából faragott..., Mandarin...) Miért kell koreografálni egy teljesen absztrakt muzsikát? Miért kell nekem azt hallgatva a koreográfus (Zsuráfszky Zoltán) gondolatvilágában osztoznom? Exhibicionista, extrém vállalkozásnak éreztem a produkciót ebben a formában.
A koncertet követően a zenekarral karöltve egy kisebb eszem-iszom áldozatai voltunk még rövid ideig. Én speciel Kac-kac kukacot játszottam... 
Vannak azért kellemes és maradandó emlékeim is. Ezek közé tartozik a szállásunkhoz igen közel lévő Heitzmann Cukrászda naponta akár többszöri felkeresése. Az árak pesti szemmel nézve elképesztően alacsonyak, a minőség, a színvonal ugyanakkor minden képzeletet felülmúl.
Nagy örömömre szolgált, hogy játéklehetőség is adódott: estéről estére egyre több kedves dalostársat sikerült bevonni ebbe a fajta szórakozásba.
Vasárnap délelőtt a református templomban az istentisztelet keretei között a kórus Bach: Jesu, meine Freude című motettáját énekelte Balassa Ildi vezényletével. Az istentiszteletet követően az egyházközség toros káposztára látta vendégül társulatunkat. A nagyon finom és bőséges ebédet követően indultunk haza Budapestre.
Mindent összevéve nagyon jól éreztem magam. Bár a kezdetekben ódzkodtam a többnapos kiruccanástól, végül örülök, hogy a részvétel mellett döntöttem. Egy kis színt hozott a program monoton hétköznapjaimba.
Bejegyzések
