Még hogy csodák nincsenek… Már hogyne lennének. Igaz, kicsit sokat kell néha várni rájuk, de komolyan mondom: megéri!
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy újraindult a számítógép. Igaz, kikapcsoltam az automatikus frissítést, de amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. Nekem például nem szabad úgy rendelkeznem, hogy egy frissítés akkor települjön, amikor azt én szeretném. Nem. A frissítések akkor települnek, amikor a Microsoft szeretné. Nem a frissítésekkel szemben vannak fenntartásaim, hanem a gép újraindulásával. Ezért próbáltam meg letiltani ezt a funkciót, de mindhiába. No, elég az hozzá, hogy a belépést követően olyat láttam, mint még soha: a gép állítása szerint VAN internet kapcsolat, csak éppen semmilyen oldal nem jön be. Megfutottam a szokásos tiszteletköröket (kapcsolat tiltása/engedélyezése, router restelése, stb.), de nem jutottam semmire. Maradt a T-Com ügyfélszolgálat. Leküzdöttem az ügyintézni kívánó szerencsétlen ügyfél elrettentésére szolgáló automatikus menürendszer-sárkányt, meghallgattam néhány ajánlatot, néhány fenyegetően hangzó figyelmeztetést, megnyomtam azt a pár tucat gombot, amit a gépi hang kért tőlem, végül − feltehetően a korai órának köszönhetően − viszonylag hamar eljutottam a "kezelőig". A hangja alapján fiatal férfiúval mintegy húsz percen keresztül küzdöttünk, ellenőriztük az ezt meg azt. A végeredmény az lett, hogy minden remekül működött. (Gyorsabb persze nem lett az amúgy dög lassú kapcsolatom, de most nem is ez volt a főcsapás iránya.)
Hogy hol itt a csoda? Hát ott, hogy eddigi életemben most először tapasztaltam informatikusnál ilyen célirányos, tudatos munkát, mint ennél az úriembernél. Határozott volt és meggyőző. Egy percig sem volt az az érzésem, hogy vaktában lövöldözünk, hátha eltalálunk valamit. Egy felesleges mozdulatot nem kellett tennem, egy felesleges menüpontot nem kellett megnyitnom, egy feleslegesnek tűnő kérdést sem kellett megválaszolnom. Partnernek tekintett, nem pedig idióta l/júzernek. Most éreztem először életemben, hogy egy rendszergazda nem varázsigéket mormol és ráolvas, nem ötletel, majd lenézően és szánakozva tehetetlenül széttárja a kezét, hanem hozzáértő módon, hatékonyan és eredményesen hibát hárít el.
No, elég a superlativusokból, mert dolgoznom kell, de komoly késztetést éreztem, hogy ezt a napomat − mit napomat! életemet! − bearanyozó eseményt megosszam veled is, Nyájas Olvasó!
Ma hajnalban arra ébredtem, hogy újraindult a számítógép. Igaz, kikapcsoltam az automatikus frissítést, de amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. Nekem például nem szabad úgy rendelkeznem, hogy egy frissítés akkor települjön, amikor azt én szeretném. Nem. A frissítések akkor települnek, amikor a Microsoft szeretné. Nem a frissítésekkel szemben vannak fenntartásaim, hanem a gép újraindulásával. Ezért próbáltam meg letiltani ezt a funkciót, de mindhiába. No, elég az hozzá, hogy a belépést követően olyat láttam, mint még soha: a gép állítása szerint VAN internet kapcsolat, csak éppen semmilyen oldal nem jön be. Megfutottam a szokásos tiszteletköröket (kapcsolat tiltása/engedélyezése, router restelése, stb.), de nem jutottam semmire. Maradt a T-Com ügyfélszolgálat. Leküzdöttem az ügyintézni kívánó szerencsétlen ügyfél elrettentésére szolgáló automatikus menürendszer-sárkányt, meghallgattam néhány ajánlatot, néhány fenyegetően hangzó figyelmeztetést, megnyomtam azt a pár tucat gombot, amit a gépi hang kért tőlem, végül − feltehetően a korai órának köszönhetően − viszonylag hamar eljutottam a "kezelőig". A hangja alapján fiatal férfiúval mintegy húsz percen keresztül küzdöttünk, ellenőriztük az ezt meg azt. A végeredmény az lett, hogy minden remekül működött. (Gyorsabb persze nem lett az amúgy dög lassú kapcsolatom, de most nem is ez volt a főcsapás iránya.)
Hogy hol itt a csoda? Hát ott, hogy eddigi életemben most először tapasztaltam informatikusnál ilyen célirányos, tudatos munkát, mint ennél az úriembernél. Határozott volt és meggyőző. Egy percig sem volt az az érzésem, hogy vaktában lövöldözünk, hátha eltalálunk valamit. Egy felesleges mozdulatot nem kellett tennem, egy felesleges menüpontot nem kellett megnyitnom, egy feleslegesnek tűnő kérdést sem kellett megválaszolnom. Partnernek tekintett, nem pedig idióta l/júzernek. Most éreztem először életemben, hogy egy rendszergazda nem varázsigéket mormol és ráolvas, nem ötletel, majd lenézően és szánakozva tehetetlenül széttárja a kezét, hanem hozzáértő módon, hatékonyan és eredményesen hibát hárít el.
No, elég a superlativusokból, mert dolgoznom kell, de komoly késztetést éreztem, hogy ezt a napomat − mit napomat! életemet! − bearanyozó eseményt megosszam veled is, Nyájas Olvasó!
Bejegyzések
