Boldog Karácsonyt!
Merry Christmas!
Frohe Weihnachten!
Merry Christmas!
Frohe Weihnachten!
2008. december 25., csütörtök
2008. december 24., szerda
2008. december 23., kedd
2008. december 22., hétfő
Chanuka חנוכה 2
Boldog Chanukát!
!חג חנוכה סמחElőadók: Erran Baron Cohen & Jules Brookes & I-Love
2008. december 21., vasárnap
2008. december 16., kedd
A Nyugat lánya
Kivételes élményt jelentett számomra Puccini: A Nyugat lánya című operájának (1910) előadása. Bár a szerzőt nagyon kedvelem - néhány darabját (Le Villi, Bohémélet, Messa di Gloria) énekeltem is -, ezt nem hallottam még korábban. Így hát nagy várakozással néztem a koncert elébe. Prioritásaimon is változtattam: bár nem szoktam kóruspróbáról hiányozni pusztán egy program kedvéért, most mégis inkább a koncertet választottam. Nem tudom, a próba milyen volt, de a hangversenyben nem csalatkoztam. A muzsika elsőosztályú, az előadás színvonala, a "nemzetközi" (magyar-olasz-orosz-román) előadógárda is kiváló volt. Megvallom, egy cseppet sem hiányzott a jelmez és a díszlet. Hála a hangversenyszerű előadásnak, még jobban tudtam a remek muzsikára összpontosítani. A kivetített magyar nyelvű szöveg időnként jól jött. Kész szerencse, hogy nálam volt a szemüvegem, anélkül a remek helyre szóló tiszteletjegyem ellenére egy árva betűt sem láttam volna a feliratból.
A történet befejezése - már ami az enyhén unmorális happy endet illeti - kissé meglepett, de hát korábban sem példa nélküli, hogy egy mű pozitív főhőse bandita, gondoljunk csak Schiller A haramiák, illetve Victor Hugo Hernani című darabjaira, illetve az azok nyomán íródott Verdi operákra: Ernani (1844), A haramiák (1847). Furcsa az is, hogy a legellenszenvesebb figura maga a seriff.
A történet befejezése - már ami az enyhén unmorális happy endet illeti - kissé meglepett, de hát korábban sem példa nélküli, hogy egy mű pozitív főhőse bandita, gondoljunk csak Schiller A haramiák, illetve Victor Hugo Hernani című darabjaira, illetve az azok nyomán íródott Verdi operákra: Ernani (1844), A haramiák (1847). Furcsa az is, hogy a legellenszenvesebb figura maga a seriff.
Az 1910-es ősbemutató szereplői:a főszerepekben Enrico Caruso (1873-1921), Emmy Destinn (1878-1930) és Pasquale Amato (1878-1942)
(további képek)
Nem állítom, hogy ez az opus szenvedélyemmé fog válni, de azért feltétlenül ajánlom mindazok figyelmébe, akik még nem hallották és szeretik az operát.
2008. december 11., csütörtök
Másodikak először
Mi lehet jobb egy szakmai jegynél? Hát egy tiszteletjegy! Nos, ismét abban a kóvedben volt részem, hogy tiszteletjegyet kaptam a Dohnányi Zenekar Universitas bérletének harmadik koncertjére. Élemedett koromnál fogva nem igazán vagyok már nyitott az újdonságokra, mégis, a koncert meghallgatása mellett döntöttem, holott a műsoron szereplő két darab egyikét sem volt szerencsém még hallani korábban. Nos, a döntés helyesnek bizonyult. Úgy Rahmanyinov II. zongoraversenye, mint Csajkovszkíj II. ("Kis orosz") szimfóniája nagyon tetszett.
Hollerung mesternek nem kis erőfeszítésébe került, hogy rábírja együttesét, kövesse Bogányi Gergely kétségtelenül energikus és virtuóz, bár helyenként rapszodikus játékát. Minden jó, ha a vége jó: szólista és zenekar egyszerre értek a célba... A lelkes közönséget a szólista Chopin cisz-moll etűdjével ajándékozta még meg a szünet előtt.
Kíváncsi lennék egy statisztikára Csajkovszkíj hat szimfóniájának játszottságát, népszerűségét illetően. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, hogy a 4-5-6. szimfónia viszi a prímet, de egy biztos: az első három szimfóniát sosem hallottam még. Valahogy az volt az érzésem, talán az első három a szerző méltán feledett művei közé tartozik. Hát ami a másodikat illeti, most már bizton tudom, tévedtem. A helyenként már a huszadik századot megelőlegező, ukrán népi dallamokra épülő muzsika a fergeteges körtánc-fináléval magával ragadó.
Örömmel konstatáltam, ez a kiváló ár/érték arányú este is kellemes kikapcsolódást jelentett a mindennapok fárasztó taposómalma közepette.
Hollerung mesternek nem kis erőfeszítésébe került, hogy rábírja együttesét, kövesse Bogányi Gergely kétségtelenül energikus és virtuóz, bár helyenként rapszodikus játékát. Minden jó, ha a vége jó: szólista és zenekar egyszerre értek a célba... A lelkes közönséget a szólista Chopin cisz-moll etűdjével ajándékozta még meg a szünet előtt.
Kíváncsi lennék egy statisztikára Csajkovszkíj hat szimfóniájának játszottságát, népszerűségét illetően. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, hogy a 4-5-6. szimfónia viszi a prímet, de egy biztos: az első három szimfóniát sosem hallottam még. Valahogy az volt az érzésem, talán az első három a szerző méltán feledett művei közé tartozik. Hát ami a másodikat illeti, most már bizton tudom, tévedtem. A helyenként már a huszadik századot megelőlegező, ukrán népi dallamokra épülő muzsika a fergeteges körtánc-fináléval magával ragadó.
Örömmel konstatáltam, ez a kiváló ár/érték arányú este is kellemes kikapcsolódást jelentett a mindennapok fárasztó taposómalma közepette.
2008. december 9., kedd
Nem élhetek muzsikaszó nélkül!
Klasszikus zenén nőttem fel, még az autentikus népzene sem igazán az én világom.
Ezt a kis részletet a Train de Vie (Életvonat) című filmből (1998) azonban még én is élvezem...
Gipsy vs. klezmer
Ezt a kis részletet a Train de Vie (Életvonat) című filmből (1998) azonban még én is élvezem...
Gipsy vs. klezmer
2008. december 6., szombat
Kétes hírnév, avagy hozzám ba/ezzeg eljött a Mikulás
Most már tényleg értem, miért is nincsnek barátaim... ;)
2008. november 19., szerda
Nyelvtanulás
Mindig is fontosnak tartottam a nyelvtanulást. Kellő szorgalommal és kitartással az ember hamar eljut oda, hogy komplex történeteket is el tudjon már mesélni. Semmi kétségem afelől, hogy minden kedves olvasóm elérte már az angol nyelvismeret azon fokát, hogy az alábbi tanulságos történetet megértse... :D
A két kismalac és a farkas
Vessetek a mókusok elé, de nekem ez tetszik...
2008. november 16., vasárnap
Tájékoztatás
A magyar kormány tájékoztatja a beutazókat, hogy
a hegyeshalmi határátkelőnél olvasható felirat
nem üdvözlés, csak kiégtek az izzók.
a hegyeshalmi határátkelőnél olvasható felirat
nem üdvözlés, csak kiégtek az izzók.
2008. október 8., szerda
Concerto
Kellemes kikapcsolódást jelentett vasárnap este a Dohnányi Zenekar bérleti hangversemye (Universitas/1). Mivel anyagi helyzetem sajnálatos módon mit sem javult a közelmúltban, így korábbi elhatározásomhoz híven most is csak szakmai jegy vásárlásának lehetőségével élve jutottam el a Zeneakadémiára. Abban már semmi furcsát nem találok, hogy a koncertre egyedül mentem, mivel senkit nem találtam, aki társamul szegődött volna. A komolyzene változatlanul nem tartozik gyermekem érdeklődési körébe, édesapám továbbra sem hajlandó egy koncert kedvéért kimozdulni, és egykor legkedvesebb dalostársnőmmel jó ideje már köszönő viszonyban is alig vagyok, nem hogy egy közös program szóba jönne. Így aztán ugyan maradtam magamnak, de bátran állítom: megérte!
A koncert első számaként Händel Tűzijáték zenéje hangzott el. A zenekar eredeti hangszerelésben adta elő az anno kizárólag fúvós hangszerekre írt darabot. A muzsikosok kitettek magukért, virtuóz módon játszottak. A petárdák elsültek és sziporkázva robbantak.
A szünet előtt Mendelssohn ifjúkori Oktettjének (op. 20, 1825) vonósszenekari átirata következett. Az ifjú szerző nagyszerűen bánt a szólamokkal. Annak ellenére, hogy ez a hangszerelés és interpretáció sem volt rossz, ez esetben inkább az eredeti kamara verzióra voksolok.
Nagy várakozással néztem a második rész elébe, ugyanis Bartók Concertoja - hála egykori kiváló zenetörténet tanárom, Pálfalvi tanár úr óráinak - egyik kedvencem. Nos, ezúttal sem kellett csalódnom. Hollerung Gábor és zenekara remekül muzsikált és nagyszerű időtöltést jelentett az egész estére.
A koncert első számaként Händel Tűzijáték zenéje hangzott el. A zenekar eredeti hangszerelésben adta elő az anno kizárólag fúvós hangszerekre írt darabot. A muzsikosok kitettek magukért, virtuóz módon játszottak. A petárdák elsültek és sziporkázva robbantak.
A szünet előtt Mendelssohn ifjúkori Oktettjének (op. 20, 1825) vonósszenekari átirata következett. Az ifjú szerző nagyszerűen bánt a szólamokkal. Annak ellenére, hogy ez a hangszerelés és interpretáció sem volt rossz, ez esetben inkább az eredeti kamara verzióra voksolok.
Nagy várakozással néztem a második rész elébe, ugyanis Bartók Concertoja - hála egykori kiváló zenetörténet tanárom, Pálfalvi tanár úr óráinak - egyik kedvencem. Nos, ezúttal sem kellett csalódnom. Hollerung Gábor és zenekara remekül muzsikált és nagyszerű időtöltést jelentett az egész estére.
2008. május 18., vasárnap
2008. március 5., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
