Boldog Újévet 5770!- Shana tova 5770! - !שנה טובה תש"ע

Boldog Újévet!

A sófár - Köves Slomo rabbi bemutatója

Mi a különbség? (avagy: Soha nagyobb baj ne legyen!)

A lóversenypályán Kohn észreveszi, hogy egy pap belopakodik az istállóba és megáldja az egyik lovat. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következö futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri.

A következő héten futam előtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dollárnyi nyereményt.

A következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20.000 dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd - miután ismét kileste a papot - minden pénzét ráteszi az akkor megáldott lóra. Ez a ló azonban teljesen lemarad, végül féltávnál összeesik és kileheli a lelkét. Kohn felháborodva rohan a paphoz:

- Atya, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!

A pap a fejét csóválja:

- Látod fiam, ez a baj veletek, zsidókkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől...

Pataki szubjektív(Zempléni Fesztivál - 2009)

Elrepült egy újabb év, és ismét itt töltöm szabadságomat Sárospatakon, a 18. Zempléni Fesztiválon. Az elmúlt években mindig itt voltam: 2004-2006 között az énekkarral közreműködőként, 2007 óta pedig szervezőként. Igaz, ez is munka, de másfajta. Így ez a tevékenység mégiscsak kikapcsolódást jelent a dolgos - mostanában meglehetősen - feszített hétköznapok közepette. Fő tevékenységem az információs szolgálat a Művelődés Házában: jellemzően itt vagyok 10-18 óra között. Jegyet árulok a buszos programokra, illetve felvilágosítást nyújtok az érdeklődőknek. Én vagyok az egyike azoknak, akik az időjárás előrejelzést figyelik. Amióta magammal hozom a notebookomat, sőt, tavaly óta Internet elérésem is van, szinte röpül az idő. Ha a szabadságomat odahaza tölteném, nap közben akkor sem nagyon csinálnék egyebet, mint ülnék a számítógép előtt. Esténként pedig szükség esetén jegyet árulok vagy ellenőrzök valamelyik koncert helyszínen. Szerencsére e tekintetben az esetek túlnyomó részében viszonylag szabadon válogathatok, így az érintett előadásokat azután magam is meg tudom hallgatni. És ez az, ami miatt igazi kikapcsolódást jelent ez a fajta elfoglaltság.

1. nap (2009. augusztus 7., péntek)

A munkából kicsit korábban lelépve kollégám vitt ki a pályaudvarra, mivel már reggel bőrönddel indultam el. Így nyerek egy napot, nem kell rá szabadságot áldoznom. A fél kettőkor induló vonat egy átszállással öt órakor érkezett Sárospatakra. Szállásom idén is a Rákóczi Panzióban van. Szobám elfoglalása után gyors fürdő, és máris mentem a várba, a nyitó hangversenyre, ahol a jegykezelésben segédkeztem. Természetesen ily módon annak sem volt akadálya, hogy magát a koncertet is meghallgassam.

A közepes erősségű szél nem tett igazán jót az akusztikának, de ez még mindig jobb volt, mint az az eső, ami az egyik tavalyi zenekari koncert második részét elmosta. Bartók Magyar képei remek darabok, számomra mégsem szóltak igazán meggyőzően. Li Qi, Mendelssohn népszerű e-moll hegedűversenyének fiatal kínai szólistája meggyőző technikai tudásról adott tanúbizonyságot. Dvořak 8. szimfóniája újdonságot jelentett számomra, megvallom, korábban még sosem hallottam. Mint mindig, most is idegenkedtem az újtól, pedig a darab remek, szerfelett tetszett, előadása is elfogadható volt. Nagyon várom Hollerung Gábor - aki egyben a fesztivál művészeti vezetője - ismertető előadását a Megérthető zene bérletsorozat következő évadjának keretében.

És lőn este és lőn reggel, első nap.

2. nap (2009. augusztus 8., szombat)

Máris bekövetkezett az első alkalom, amikor az eredetileg általam elképzelt jazz sárospataki jazz koncertre nem jutottam el. Ezen az estén jegyet árultam Tokajban a Paulay Ede Színházban zajló rendezvényünkre. A túlzsúfoltság okán (a földön is ültek), valamint mivel az előadás kezdetén még javában a pénztárfülkében ültem, magát az előadást, Haydn: Le Pescatrici (A halászlányok) c. operáját sem láttam. Sebaj, gondoltam, majd hétfőn, a következő alkalommal...

És lőn este és lőn reggel, második nap.

3. nap (2009. augusztus 9., vasárnap)

A zenés istentisztelet kimaradt az életemből, a hagyományos kerti gulyás-party viszont már nem :).

A várban az opera-esten egy kis jegykezelés fejében módomban állt ismét egy újabb hangversenyt is meghallgatni. A műsor összeállításával kapcsolatban több fenntartásom is volt. Az alapvetően olasz operaest számai közé bekeveredett egy ária Mozart Don Giovannijából. Ez amolyan kakukktojásként kilógott nálam a sorból. A második részt első darabját, a Tell Vilmos nyitányát sem tartottam szerencsés választásnak. Egyfelől szabadtéren a bevezető lírai rész sem akusztikailag, sem dinamikailag nem érvényesül igazán, másfelől épp e rész miatt ez az a Rossini nyitány, amelyik véleményem szerint nem való az áltagos, sőt, inkább kicsit átlag alatti - operaelőadásokhoz nem igazán hozzászokott - hallgatóságnak. A Honvéd Férfikar számára remek ötleteim lettek volna, mit énekeljenek (akár az olasz keretek között megmaradva, akár azt kiterjesztve), mégis, meglepetésemre több olyan részletet adtak elő önálló számként, ami valójában vegyeskarra íródott. A két világhírű szólista kizárólag felváltva, illetve olykor a kórussal kiegészülve énekelt, de nem hangzott el sajnos egyetlen kettős sem. Nagy kár. Valószínűleg az ok abban rejlik, hogy nem akadt olyan darab, ami mindkét szólista repertoárján szerepelt volna. Ezektől a bosszúságoktól eltekintve a koncert remek szórakozást nyújtott, mi több, Sümegi Eszter (szoprán) Tosca imája (Puccini: Tosca), illetve a finn basszista, Jaakko Ryhänen és a kórus Zakariás jelente (Verdi: Nabucco) minden apró negatívumot feledtetett!

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

Azért a kakukktojás se volt rossz... ;)

Mozart: Don Giovanni - Regiszter-ária (Jaakko Ryhänen, basszus)

Puccini: Tosca - Tosca imája (Sümegi Eszter, szoprán)

4. nap (2009. augusztus 10., hétfő)

Ember tervez... A Haydn-opera ezen a napon sem jött össze. Miután elindítottam a kiránduló koncertre a buszt, máris mentem jegyet árusítani a sárospataki Református tempolomba Kaszó Syuzanna (Ukrajna) zongorahangversenyére. Így aztán az ő játékával vígasztalódtam. Rájöttem, ízlésem nem változott. A barokk zenét még mindig nem szeretem igazán, így ha azt a legkáprázatosabban játszó muzsikus interpretrálja, akkor sem vagyok rá igazán vevő. Jelen esetben is így voltam Bach szvitjével és Scarlatti szonátájával. Egyszerűen nem tudom megmondani, jó volt-e az előadás, mert annyira untam ezeket a darabokat, hogy az előadás milyensége lényegtelen részletkérdéssé törpült. Beethoven Patetikus szonátáját, Schubert darabjait és Liszt X. rapszódiáját már sokkal jobban élveztem, hála a tehetséges fiatal zongorisátnak, és nem utolsó sorban a szerzőknek.

Este egy remek helybéli étteremben verődött össze stábunk jónéhány tagja, csak a még más helyszíneken gályázók hiányoztak.

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

5. nap (2009. augusztus 11., kedd)

A várható időjárás körül forgott az egész nap. A mádi klezmer varázs, a Budapest Klezmer Band koncertje eredendően szabadtérre volt tervezve, de az előrejelzés esőt jósolt. Ezen a napon nagy gyakorisággal figyeltem az interneten az előrejelzését, illetve az aktuális helyzetet tükröző radarképet. Az érdeklődés óriási volt, sokan szerettek volna még jegyhez jutni, így végül a szabadtéri megrendezés mellett döntöttünk. A helyszínen a jegyárusításban segédkeztem. Akkora volt az igény, hogy további 150 széket kellett lerakni, és további jegyeket kellett sokszorosítani! Igaz, az előadás közben hullott pár csep eső, de ez még az elviselhetőség határain belül maradt. Az előadás jó hangulatú volt, de a címben ígért varázs azért elmaradt. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy volt szerencsém látni a gyönyörűen felújított mádi zsinagógát.

A napot késő este fesztiváligazgatónk, Turjányi Miklós újszölött fiára, T. Farkasra történő sorozatos koccintással ;) zártuk.

És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

A mádi zsinagóga

6. nap (2009. augusztus 12., szerda)

Nos, ezen a napon annyi szerencsénk volt az időjárással, hogy nem elmosta az eső a koncertet, hanem "időben" leesett, így láttuk, hogy az esőhelyszínen, a Református templomban kell azt megrendezni. Megvallom, szerintem a beltéri akusztika sokkal alkalmasabb egy ilyen hangverseny számára, mint a szabadtér. Este külön feladatom nem lévén, pusztán "közönség" minőségben voltam jelen a hangversenyen. Ismét két számomra új, még sosem hallott művel találkoztam. Britten Simple Symphonyja nagyon tetszett, Kuszevickíj nagybőgőversenye már nem annyira. A szólista-karmester Nabil Shehata nagyon szépen játszott, de egy cseppet sem volt az a benyomásom, hogy valóban a nagybőgő Paganinije lenne, ahogy nevezik. De igazán Mozart Jupiter-szimfóniájára voltam felspannolva. Mint utóbb kiderült, ok nélkül. Bár a Dohnányi Zenekar becsülettel helytállt, az interpretáció a karmester jóvoltából minden volt, csak Mozart nem. Nagy kár.

És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

7. nap (2009. augusztus 13., csütörtök)

A szokásos napi munkát (információs szolgálat, jegy árusítás, busz indítása) már-már szokásosnak mondható szokásos jegyárusítás zárta, ezúttal Tokajban, Farkas Gábor zongorahangversenyén. A tehetséges ifjú muzsikus kivívta az alig nyolcvan fős közönség elismerését Schubert és Liszt darabjainak előadásával. És minthogy nekem is volt szerencsém a koncertet meghallgatni, én is osztottam a közönség lelkesedését.
Hazajutásom kissé körülményes volt, egy kis kerülőnek köszönhetően még a másnapi filmzene koncert próbájának végét is elcsíptem, így ízelítőt kaptam abból is. Nagyon remélem, hogy nem jön közbe semmi, és terveimnek megfelelően sikerül eljutnom oda is. Ha az időjárás nem szól közbe, és valóban szabadtéren lesz a koncert, vennem kell valami felsőrészt, mert cudar hideg volt este, az ott töltött fél óra alatt is fáztam.

És lőn este és lőn reggel, hetedik nap.

8. nap (2009. augusztus 14., péntek)

Ezen a napon jómagam is a vendégeket szállító busszal tartottam, így érkeztem meg a Disznókő szőlőbirtok traktorgarázsába, az esti Filmslágerek című hangverseny helyszínére. Az időjárás is velünk volt. Se eső, se szél, így - bár kaptam kölcsön egy pulóvert -, rövidujjú ingben is kellemes volt a lét. Csak a szúnyogok, azok ne lettek volna annyian!

Jegyárusi minőségemben elég jól álltam a rohamokat. Sok volt a dolog, még a kezdés után húsz perccel is érkeztek vendégek. Szerencsémre asztalom úgy volt elhelyezve, hogy onnan is teljes egészében élvezhető volt a koncert, még ha a zenekart egy árnyalattal tompábban is hallottam. Az eredetileg meghirdetett műsort kicsit meg kellett húzni, mert túlontúl hosszúra sikeredett. Az egyes zenei részleteket az adott filmek jeleneteiből összevágott filmbejátszás tette élvezetesebbé. Természetesen ezek az apró montázsok inkább csak felidézni segítettek a filmet, a hallott zene és a látott kép természetesen nem lehetett tökéletes összhangban. Ez helyenként egy kissé zavaró volt, de a koncert így is nagy sikert aratott, a produkció karmesterét, Hollerung Gábort lelkesen ünnepelte a közönség.

Az alábbiakban - ha nem is a koncerten elhangzott felvételekből - egy kis ízelítőt nyújtok, hogy nyájas olvasóim képet alkothassanak az estéről, és felidézhessék emlékeiket e filmekről.

2001 Űrodüsszeia(MGM 1968, R: Stanley Kubrick, Z: Richard Strauss: Imígyen szóla Zarathustra)

A tenkes kapitánya(MTV 1964, R: Fejér Tamás, Z: Vujcsics Tihamér)

V, mint vérbosszú(Warner Bros. 2006, R: James McTeigue, Z: Csajkovszkíj: 1812 - Nyitány)

Titanic
(20th Century Fox 1997, R: James Cameron, Z: James Horner)

A hét mesterlövész(UA 1960, R: John Sturges, Z: Elmer Bernstein)

Apokalipszis most(UA 1979, R: Francis Ford Coppola, Z: Wagner: A walkűr - A walkűrök lovaglása)

A Keresztapa III(Paramount Pictures 1990, R: Francis Ford Coppola,Z: Mascagni: Parasztbecsület - Intermezzo; Nino Rota: Love Theme)

James Bond - Casino Royale(Metro-Goldwyn-Mayer 2006, R: Martin Campbell, Z: David Arnold)

Harry Potter()

A Karib-tenger kalózai()

Jurassic park()

Indiana Jones()

Csillagok háborúja (Star Wars)

()

Ráadás számként Strauss Denevérjének nyitánya hangzott el Tom és Jerry vezényletével, de élő zenével, tökéletes szinkronban! Bravúros befejezés volt! Már ezért az egyért önmagában is megérte az előadás a jelenlétet!

Tom és Jerry

()

A koncertet követően a szőlészet által rendezett vacsorán volt szerencsém részt venni. Az étel finom volt, csak szokás szerint az állófogadás szerű tálalás keserítette meg a résztvevők életét.

Bevallom, bűnöztem. Mint cukorbeteg nem volna szabad bizonyos italokat innom, ez alkalommal kivételt tettem, és nem álltam ellen annak a jónéhány pohárka 5 puttonyos tokaji aszúnak 2000-ből, ami szembe jött velem... :$ ;)

És lőn este és lőn reggel, nyolcadik nap.

9. nap (2009. augusztus 15., szombat)

Ez a nap a teljes eseménytelenség jegyében telt. Most éreztem először igazán nagy hasznát, hogy velem volt a számítógép. Anélkül nem tudom, hogy vertem volna el az időt. Sem nap közben nem volt semmiféle érdeklődés, sem programon nem vettem részt, ugyanis ami érdekelt volna, oda nem tudtam eljutni., ahová pedig eljuthattam volna, az nem érdekelt. Sebestyén Márta bizonyára kitűnő, de akkor sem az én világom...

És lőn este és lőn reggel, kilencedik nap.

10. nap (2009. augusztus 16., vasárnap)

A történések tekintetében a legeseménydúsabb nap volt az utolsó, a minőség tekintetében mégsem mondhatom, hogy a legjobb.

Az utolsó kiránduló koncertre induló buszon jócskán maradt üres hely, így ez alkalommal magam is a vendégekkel tartottam. Mivel eddig még mindig csak árulsítottan a jegyeket, úgy véltem, mégis csak más, ha megismerem a szlovákiai helyszíneket is. Idegenvezetőnk, ez alkalommal is a kiváló dr. Tamás Edit történész volt. Vendégeink egy része talán nem is venne részt ezeken a buszos kirándulásokon, ha nem azzal a megnyugtató válasszal szolgálnék, hogy ismét ő lesz kísérőnk.

Utunk során először Királyhelmecen álltunk meg. A városból csak a Történelmi Emlékparkot és Díszteret láttuk. Rövid séta után a Lavotta Kamarazenekar koncertjét hallottuk. Sajnos. Ez volt az egyetlen koncert a fesztivál alatt, amiről ha előre tudom, mire lehet számítani, a vonzó műsor ellenére inkább be sem megyek. A zenekar vezetője és a szólisták mintegy családi vállakozás működtek közre a koncerten. A zenekar többi tagja pedig ehhez aszisztált. E lesújtó zenei élmény után felüdülésként hatott a Pécsi Kamarakórus kocertje utunk következő állomásán, Leleszen. Bár a férfikar (kiváltképp a tenor szólam) gyenge volt, a műsor összeállítása remek volt, az összbenyomásom pozitív volt. Tillai Aurél karnagy úr korát (79) meghazudtoló energiával, a tőle megszokott hihetetlen eleganciával dirigálta az együttest.

Sárospatakra már nem a kiránduló busszal, hanem a templomi koncert helyszínén felelős kollégámmal jutottam vissza. Ennek köszönhettem, hogy a záróhangverseny kezdetére éppen odaértem a Református templomhoz. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a tőle megszokott magas színvonalon játszotta a tőle megszokott kétséges műsort. Haydn vonósnégyese, A Megváltó hét utolsó szava a keresztfán még zenekari változatban sem éppen "közönségbarát" darab. Mécs Károly színművész prózai közreműködése véleményem szerint mit sem változtatott ezen a tényen.

Az estét a szokásos fogadás zárta, ahol ismét egy jót ettem (ami a szokásos napi ebédünkre bizony nem volt elmondható). Kevés jobb dolog van, mint egy ízletes töltött káposzta este tizenegykor ;)!

És lőn este és lőn reggel, tízedik nap.

Epilógus

Az ötórás vonattal indultam vissza Budapestre, egyenesen a munkába. Csak egy rövid kanyart tett velem hazáig kedves kollégám, aki autóval kijött elém a pályaudvarra, így holmimat már nem kellett magammal cipelnem a "gyárba". Újúlt erővel, feltöltődve látok neki a szokásos hétköznapoknak, és már most várom a jövő évi fesztivált!

The Matrix Reloaded

Az antiszemitizmus egy újabb megnyilvánulása

Két nő beszélget:
- Te... figyu... milyen az a szex?
- A szex az olyan, hogy kicsíped magad, elmész egy bárba, szemezel egy pasival, meghív egy körre, dugtok, és otthagy az asztalon egy kis pénzt.
- És milyen a jó szex?
- Hát az olyan, hogy kicsíped magad, elmész egy bárba, szemezel egy pasival, meghív egy körre, dugtok, és otthagy az asztalon sok pénzt.
- És milyen az a szerelem?
- Á... azt, a zsidók találták ki, hogy ne kelljen fizetni !!!

Nyelvészkedés újra...

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.

Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.

Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tök, szabatosan tövek,

Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.

Anyós kérdés: van két vőm, ezek talán vövek?

Azt se tudom mi a cő, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

Hogyha netán puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,

Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,

Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.

Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.

Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.

Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,

Erre sokan felfüleltek,

Kik a népet felültették,

Mindnyájukat leültették.

Foglár fogán foglyuk van.

Nosza tömni fogjuk.

Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.

Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?

Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,

Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.

Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,

Országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen ,

Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,

Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:

Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,

Minden előítélettől mentek,

Estefelé arra mentek,

Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.

Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,

Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,

Szőke Tisza partján mentem,

Díszmagyarom vízbe esett,

Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.

Fent is lent, meg lent is lent.

Kikent-kifent késköszörűs

lent is fent meg fent is fent.

Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,

Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.

Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.

Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,

Nevét írják vörös tussal,

Lezuhanyzott meleg tussal,

Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,

Árat venne szabott áron.

Átvág Áron hat határon,

Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...

Ne is folytasd barátom!

Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,

Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.

A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,

Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.

Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?

Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?

Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.

"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,

Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"

Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",

Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,

Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

Nem az én napom...

Péntek. Csak háromig tart a munkaidőm. Sokadszor határoztam el, hogy időben hazaindulok. Ezúttal sem sikerült. Ötkor zártam az irodát, később a hétköznapi munkaidő végéhez képest. Annyi időm nem volt az elmúlt három napban, hogy nap közben kitöltsem a kedden kapott kilenc receptet. Hát ezzel ma is így jártam, de mivel mindenképpen be akartam térni a gyógyszertárba a Körtéren, a zötykölődő villamoson megejtettem e műveletet.

Borzasztó, mennyi felesleges adatot kell megani. A TAJ szám bőven elég lenne, hiszen abból minden egyebet tudhatnának. Nagyon várom már, hogy bevezessék, hogy vonalkóddal kelljen azonosítani a beteget is a recepten, akkor talán nem kell majd semmit kitölteni, csak aláírni.

Gyógyszertár 1.

Belépek a patikába, három ablaknál dolgoznak, mindössze egy hölgy várakozik előttem. Úgy állt, ahogy az egy értelmes öntevékeny lakostól elvárható: EGY sorvégét képezett, várva, melyik ablaknál végeznek először. Beálltam mögé.

Még meg sem álmodták a banki ügyfélhívókat, amikor már rég azt gondoltam, így kellene ezt mindenütt, ahol több ügyfélablak van, postán, hivatalban, bankban, stb. Hát a lakosságnak akkoriban nem volt még annyi gógyija, hogy ezt magától felismerje. Ó, hányszor fordult elő, hogy az ember beállít a legrövidebbnek látszó sorba a postán, majd bő húsz perc sorbanállás után az előtte álló hirtelen előrántott többtucat borítékot a bevásárlócekkeréből, kiderült róla, hogy "tömeges" feladó.

Ezen méláztam - immáron soron következővé avanzsálva-, amikor belép egy újabb hölgy. Ő úgy értékelte, hogy én az első ablakhoz várok, és rárepült egy másikra. Utánaszóltam, és felhívtam figyelmét, hogy EGY sorvége van. "- Az nem úgy van!" - mondta, és maradt, ahol volt. "- Maga lutrizni, vagy gyógyszert vásárolni jött?" - kérdeztem már sokkal kevéssé kedvesen. Ezt nem tudta értelmezni, hát válaszra sem méltatott... Rossz lóra tett, ugyanis időközben pont a másik ablak ürült meg, mint amit ő nyerőnek vélt, és palástolatlan ellenszenvvel jelezte, hogy menjek én ahhoz az ablakhoz. Indultam is, de mire odaértem, kitették az orrom elé a "ZÁRVA" feliratú táblát. A némber persze maradt a másik ablaknál, így tehát mögé, az utánam érkező, de nálam mégiscsak szerencsésebben ablakot választó mögé kellett volna beállnom, mevel a másik ablaknál immáron még többen várakoztak. Sarkon fordultam, és elhagytam a gyógyszertárat.

Eldöntöttem, többé nem vásárolok ott. Igaz, az alternatív patika, ami szóba jön még, mintegy 10%-kal drágább, de csakazértse!

BKV

Csepeg az eső. Megyek a villamosmegállóba, kettő is bennáll, de a szokástól eltérően a kis kijelző nem mutatja melyik kocsi indul, és hány perc múlva. "Éles eszemmel azonnal átláttam a dolgoknak állását" (gy. k.: Petőfi), a már felszállt utasok számából kikövetkeztettem, hányadán is állunk, és a villamos mellett haladtam előbbre, leszálláskor az első ajtók valamelyike a jobb nekem. Egyszercsak megszólal az indulásjelző, és ugyanabban a pillanatban már záródik is az ajtó. Az orrom előtt. Dézsavü...

Első gondolatom: másik járművel megyek, és többé nem szállok hatos villamosra. Csakazértse! Végtére is másik közlekedési vállalatot nem választhatok... Sajnos. Aztán hamar rájövök, az önsorsrontásnak is van határa, hát felszállok a másik kocsira. Öt-hat perc ide vagy oda mit számít ahhoz képest, hogy a kelleténél két órával tovább maradtam a "gyárban"?

Közért

Mióta bezárt az az üzlet, ahová rendszeresen jártam, másikat kellett választanom. Nem szeretem ezt az újat, de nincs jobb a közelben. Ez is immár egy villamosmegállónyira van, és összességében drábább a réginél. A leginkább azt nem szeretem, hogy a pénztár úgy van kialakítva, mint a nagy bevásárlóközpontokban, mozgatható gumiszalagra kell kipakolni, és beépített vonalkódolvasóval olvassák le a motyót. A gumiszalag viszont oly rövid, hogy nem hogy elválasztóval jelölve nem tud több ember előre kipakolni, hanem az én teli kosaram tartalma alig fér el. A kipakolást mindaddig nem lehet megkezdeni, amíg az előző nem végzett, mert nem csak a szalgon nincs hely, hanem az immáron fizető vásárlótól nem tudok a szalag mellé lépni.

Sorra kerülök, szedegetem ki a hétvégi bevásárláskor jellemzően púposra halmozott kosaram tartalmát. Próbálom rögtön a szatyraimba tenni a már leblokkolt árut, de mivel közben fizetni is kell, nem bírom tempóval. A visszajáróval (legyen az cash vagy kártya) is kezdeni kell valamit ugyebár, addig persze a mögöttem álló nem fér a gumiszalaghoz, várni kénytelen, még mindig nem tudja elkezdeni saját kosarának kiürítését. A pénztáros már a következő vásárlóval foglalkozik, én a háta megett állva pakolom a csúszda alján heverő holmimat a szatyraimba. Közben elkezd "zubogni" a következő vevő holmija, összekeveredve az enyémmel, minthogy nincsen elválasztó, amivel az áru felfogására rendszeresített rekesz kettéosztható lenne, mint a "nagyoknál" (inkább azt kellene írnom: mint az értelmesebbjénél). Vigyáznom kell, nehogy idegen holmit pakoljak el, illetve fordítva, az időközben végzett vásárlónak szintén figyelnie kell, hogy csak a sajátját pakolja el.

Vajon vásárolt ilyen körülmények között az, aki ezt a rendszert ilyen körülmények között bevezette? Attól tartok, nem...

Gyógyszertár 2.

Betérek az "alternatív" gyógyszertárba.

Itt már régóta "inteligens" sorbanállás zajlik, ha másért nem is, ezért már megéri ide járni.

Szinte azonnal sorra kerülök, bár akkor még nem tudtam, hogy örömöm korai volt. Átadom a kilenc receptemet, a gyógyszerész pedig nekiindul a beszerző körútnak (első harmad). Nagyobb mennyiségű recept esetén kis kosárkával a hónuk alatt szedegetik össze a sok bogyót. Bő öt perc alatt a végére is ért. Három gyógyszerről is kiderül, hogy nincs készleten. Ilyenkor az a szokás, hogy kifizettetik a holmit, majd megrendelik, leghamarabb másnap, inkább két nap elteltével lehet újra sorba állni érte. Szerencsére akkor már csak ezt az első harmadot kell újra játszani.

Vesztemre, merő kedvességből úgy döntött a hölgy, hogy megnézi, nics-e raktáron az egyik gyógyszer, ugyanis - bár ő nem találta - a gép szerint lennie kell abból még egy doboznak. Mondtam volna, hogy mivel úgyis vissza kell jöjjek, mindegy, hogy kettő vagy három gyógyszer nincs meg, de mire levegőt vettem, már ott sem volt. Újabb bő öt perc elteltével megtudtam, hogy sajnos a gép tévedett, valóban nincs készleteten az általam vásárolni kívánt gyógyszer.

Második harmad: küzdelem az ádáz fenevad (a számítógép) ellen. Gyógyszer a vónalkód olvasó alá, mennyiség a billentyűzeten, recept a vonalkód olvasó alá, recept a nyomtatóba, következő... Újabb bő öt perc.

A folyamat Kabos Gyula "egy a párna, egy a stempli" jelenetét juttatta eszembe a Meseautóból... Ez a munka sem sokkal különb.

Harmadik harmad: fizetés. Átadom bankkártyámat, de se összeg jóváhagyása, se PIN kód bekérése, a nyomtató izibe zümmögni kezd. A jóasszony kártyás fizetés helyett valami speciális utalványos fizetési módra ütötte ki az egész szajrét. Önerőből nem tudott sztornózni, egy kollégáját kellett segítségül hívnia. Már ettől egy kissé kezdett ideges lenni, hát még akkor, amikor megtudta, hogy a tévesen alkalmazott fizetési módot követő sztornó esetén a program nem teszi vissza a tételeket a kiegyenlítés előtti állapotba, hanem azokat újra be kell ütni!

Ilyen a világon nincs! Ha tényleg így működik a szoftverük, sürgősen le kellene cserélni...

A második próbálkozás közben a patikáriusnő egyfolytában lamentált, úgy érezte, hallatlan méltánytalanság érte, és kolléganője szándékosan nem árulja el, hogyan kellett volna visszaállítani a kiegyenlítés előtti állapotot, hogy neki újra be kelljen ütnie mindent. (N.B. Arról egyszer sem tett említést, hogy ő maga miért nem ismeri ezt az eljárást...) Szemmel láthatóan szerfelett ingerült volt, ami ki is hatott a munkájára. Nem csak a sebességére - minthogy közel tíz percet tartott, mire másodszor reprodukálta az előző állapotot -, hanem arra is, hogy - bár bankkártyám ott hevert a keze mellett - most kérdezés nélkül készpénzre ütötte ki a nyugtát. Megjegyzem, a végösszeg nem stimmelt, ez alkalommal közel négyezer forinttal kevesebbre jött ki a fizetendő. Becsületes ember lévén szóvá is tettem a dolgot, amire a jóasszony csak megrántotta a vállát, és valami olyasmit morgott, hogy "az ki van zárva, hogy ő mégegyszer..." (a folytatást nem értettem). Kissé furcsálottam a hozzáállását, de én már nem lepődöm meg semmin. Abban bíztam, hogy az első alkalommal tévedett, nem pedig másodszor...

Rezignáltan vettem tudomásul, hogy a már ismerős eljárás következik: kolléganő, sztornó... Szerencsére ez alkalommal a tételeket nem kellett újra beütni, így aztán kifizethettem a portékát, és röpke 65 perc elteltével dolgom végezve távoztam a gyógyszertárból.

Epilógus

Hétfőn rengetegen álltak sorba, amikor mentem volna a még át nem vett gyógyszerekért, így keddre halasztottam a második látogatást az intézményben. Már előzetesen mindenféle stratégián törtem a fejem, hogyan kerüljem el a pénteki hölgyet, de minderre nem volt szükség, mert nem volt műszakban. Egy másik kollégához kerültem, aki egyfelől sűrű elnézéskérés közepette behajtotta a péntekről elmaradt diferenciát (immáron készpénzben fizettem, nem mertem elővenni a kártyámat), másfelől sajnálattal tájékoztatott, hogy - annak ellenére, hogy korábbi tapasztalataim alapján nyomatékosan elmagyaráztam, hogy a felírt gyógyszernek melyik változatára van szükségem - a másik típusból rendeltek. Így aztán végül harmadik nekifutásra csütörtökön vettem át az utolsó részletet.

Tessék mondani, hol van egy normális patika, normális gyógyszerészekkel, normális vevőkkel? Vagy ilyet hiába keresek?

Csak a szépre emlékezem...

Szombaton volt a 30 éves érettségi találkozóm. 1979-ben érettségiztem a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban. Szegény asszonynak nem volt valami nagy kultusza az iskolában, mind a mai napig mindössze annyit tudok róla, hogy édesanyja mintha Herminnek szólította volna, valamint, hogy a kiegyezés környékén tett egyet s mást a nők oktatásának érdekében.

Az első három évben orosz tagozatra jártam, a negyedikben angolra, így azzal az osztállyal, amelyikkel érettségiztem - és most találkoztam -, gimnáziumi élményeimnek csak 25%-a közös. A másik társulattal húsz év után találkoztunk először, aztán egy ideig éves rendszerességgel, végül ismét semmi. Velük nem jött össze a harmincéves találkozó.

Magáról az érettségiről igen halovány emlékeim vannak, sajnos hajdan volt ismereteimről is. A reál tárgyak soha nem hoztak lázba, így azokat kellően hanyagoltam is, a humán tárgyakhoz való viszonyomra pedig szerfelett rányomta a bélyegét pedagógus szüleim (elsősorban édesapám) sokszor még csak finomnak sem mondható terrorja. Ennek volt köszönhető az is, hogy még harmadikos gimnazista koromban az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) első tíz helyezettje között voltam történelem tantárgyból. A helyezettek legértékesebb "díja" az volt, hogy elért siker az adott tárgyból jeles érettséginek és maximális pontszámú felvételi eredménynek minősült. Így aztán csak magyarból, matematikából és angolból kellett vizsgát tennem. Akkoriban még csak négy tárgyból kellett érettségizni, és külön kellett egyetemi felvételi vizsgát tenni. A felvételi tárgyakból viszont kötelező volt a felvételi is.

Matematikából választani lehetett az írásbeli VAGY a szóbeli vizsga között. Néhányad magammal megfogadtam tanárunk tanácsát: azok menjenek szóbeli vizsgára, akiknek halvány fogalmuk sincsen a matematikáról. Az írásbelin ugyanis szinte minden előjön, a szóbelin viszont nem, ott lehet szerencséje is az embernek. Hát ez bejött. Valami Pitagorasz-tételes példát húztam. A tanár úr később elmondta, hogy magára a feleletre akár jelest is kaphattam volna, de ismerve valódi tudásomat, nagyon igazságtalannak érezte volna, ha azt be is írja, így négyest kaptam. Felháborító! ;)

Magyar tanárnőnk egyik tanácsa az volt, hogy ne túrkáljunk a tételek között, vegyük el a legfelsőt. Előttem vizsgázó osztálytársaim zsinórban olyan tételt húztak, amiről felelet, vagy egy jól sikerült dolgozat kapcsán lehetett tudni, hogy abból jók. No, nagyon tetszett, hogy paklizik a tanárnő, így aztán szerfelett magabiztosan mentem be, és szinte biztos voltam, hogy Jókai, Mikszáth, vagy Arany balladái fekszenek legfelül. Habozás nélkül nyúltam a javasolt tételért: Juhász Gyula. Azt hittem rosszul látok. Kevés tétel, kevés költő állt tőlem távolabb. A felkészülési idő tízedik perce körül jöttem csak rá, hogy van még egy kötet, én csak az elsőt forgatom. Szerfelett furcsa volt ugyanis, hogy egyetlen ismerősnek tűnő címet sem találtam a tartalomjegyzékben.

Az osztálytársak viszontlátása nem jelentett akkora "traumát", mert jó néhányukat tavaly nyár elején is láttam, amikor egy spontán előtalálkozót szervezett egyikőjük. Így csak néhányan voltak, akikkel valóban régen találkoztam, volt, akivel legutóbb tényleg 30 évvel ezelőtt. Mintegy tizenöten lehettünk, ha jól emlékszem vissza. A külföldre szakadtak zöme nem volt jelen, és a hazaiak közül még néhányan. Egyikőjük még soha nem jött el egyetlen találkozóra sem, így az ő kimentését némi kétkedéssel fogadtam, különös tekintettel arra, hogy a szervezés már április környékén elkezdődött.

A rendezvény teljesen hagyományosnak volt mondható: néhány emlék felelevenítése, és beszámoló dióhéjban az elmúlt harminc évről. Néhány sikertörténet is elhangzott, de inkább a félresiklott házasságokról, válásról, betegségről, balesetről, munkanélküliségről szóló beszámolók voltak többségben.

Tanáraink közül hárman tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel, egykori osztályfőnökünk, és még ketten. Mint megtudtuk, jó néhányan sajnos már nem is élnek, és csak igazán kevesek aktívak még közülük. De hát ezen nincs semmi csodálnivaló, viszonylag kevés igazán fiatal tanárunk volt a patinás alma materben.

Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy az orosz tagozatos osztályra nemhogy az évfolyamon, de legalább +/- 10 év távlatában mint az iskola rémére, az angol tagozatos osztályra épp ellenkezőleg, mint párját ritkító mintaosztályra emlékeztek vissza tanáraink. Megjegyzem, akkoriban valahogy inkább a züllött társaságban éreztem jobban magam.

Morvai Krisztina, Európa magyar hangja...

Az új vasfüggöny

Az Európából hazánkba betérni szándékozókat fogadó kép:

CIA, avagy hol tart a hírszerzés...

Nem csak nyelvészkedtem ma... eltévedtem a CIA tények köyve oldalra is, ahol a következőket tudtam meg az utoljára 2009. május 14.-én (egy bő hete) frissített oldalról hazánk kormányzatát, politikai berendezkedését illetően:

• Az MSZP elnöke GYURCSÁNY Ferenc. (Miniszterelnökként BAJNAI Gordon szerepel, helyesen)
• Az ország egyetlen nemzeti ünnepe Szent István napja (augusztus 20.)
• A rengeteg 2008. január 1.-jei nemzetgazdasági mutatót nem sorolom most fel...

Vajon a CIA ügynökök honnan szerzik információikat?

Tudtad-e?

Régóta mondogatom, hogy ha újraszületnék, összehasonlító nyelvész lennék, kiváltképp az etimológiára specializálódva.

Mai böngészésem során teljesen véletlenül találtam az alábbi szómagyarázatot:

"Boszorkány

A török nyelvek azonos jelentésű baszargan, baszirgan szavából származik, amely az ótörök basz- („nyomni”) igető származéka (ez az eredete a magyar „baszni” szónak is). A boszorkány tehát eredetileg olyan lény volt, aki a babonás hit szerint rátelepszik az alvó ember mellére, megnyomja, és ezzel kínzó álmokat idéz elő. Ez a jelentés megmaradt a lidérc fogalmában (lidércnyomás)."

(Forrás: Wikipedia)

Szerelem, házasság...

- Mi a szerelem?

- Fény az ember életében.

- És mi a házasság?

- A villanyszámla...

Magamra ismertem...

A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de sosincs benne öröme.

Apacsok

Bambusznak hála, ismét egy kellemes színházi este részese voltam, ezúttal a Radnóti Színházban.

Az Apacsok c. előadás Török Ferenc első színházi rendezése.  Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabjának színpadi megvalósítása filmszerű, a cselekmény először napjainkból visszafelé pereg a múltba, egészen az 1960-as évek elejéig, majd vissza napjainkba. Az idő-léptékek egyre rövidülnek, először éveket ugrunk, aztán hónapokat, majd napokat, végül órákat. A szünet nélküli előadás mindvégig a székbe szögezi a nézőt. A téma a mind a mai napig tisztázatlan, rendezetlen kérdés, az ügynök múlt. A darab elsősorban kérdéseket vet fel, a választ inkább a nézőre bízza. Dramaturgiailag az zavart a legjobban, hogy a belügyi tiszt sorsa elvarratlan szálként lifeg a darab végén.

A vetített-animált "díszlet" (a rendezőként már ismert rajzfilmes Gauder Áron munkája) nekem nagyon tetszett. A színészek egy része több karaktert formáz meg, az alakítások közül Szervét Tibor kapta nálam a pálmát. Csányi Sándor alakítása is megjárja, a többiek (Adorjáni Bálint, Csomós Mari, Karalyos Gábor, Kocsó Gábor, Marjai Virág, Schneider Zoltán, Wéber Kata) a jó iparos módjára serénykedtek az amúgy hálátlan szerepekben. A rendezés elsősorban azért teteszett, mert ez alkalommal is nélkülözte a manapság olyannyira jellemző szélsőséges eszközöket, melyeket korábbi írásaimban mindig is kifogásoltam: nem volt ordítozás, sem törés-zúzás. Ötletes, már-már vicces volt Csomós Mari - gyermekkorom emlékeit idéző - jelenete a diavetítővel.

Ami pedig a szöveget illeti, egyetlen trágár szó nem hangzott el. Ilyenkor mindig jóleső érzés tölt el, és örömmel állapítom meg, lám, így is lehet...

Kilátások, avagy az optimista, a pesszimista és a realista...

Az optimista angolul tanul.

A pesszimista héberül.

A realista lőni...

Optimista vagy pesszimista vagy?

Ez a pohár még félig tele van, vagy már félig üres?