Több mint unaloműzés

Négy és fél hónapnak kellett eltelnie, mire ebben az évben először munkához jutottam.
Május 15-26 között egy kéthetes tanfolyamot tartottam egy kaposvári cégnél. Nagyon kedvemre való téma (Word, Excel, E-mail, Internet) volt. A hallgatóság is nagyon kedves népekből állt, ide mindig örömmel jövök. Mint mindig, amikor szívesen végzek egy munkát, most sem éreztem fáradtságot, az oktatást követően szokás szerint önképzéssel folytattam a napot - szintén a gép mellett.
Most újra itthon. Belátható időn belül nincs további megbízatásom, ugyanakkor nagy izgalommal nézek az októberi kurzus elébe, amely a diagram és prezentáció készítésről fog szólni.

Benevolo Lectori salutem! - Üdv a Nyájas Olvasónak!

Mint minden társaság és barátok híján magával beszélgető embernek, nekem is megszületett a blog oldalam. Igen, engem első sorban ez a körülmény vezérel, nem pedig az, hogy élményeimet és sikereimet kiáltsam világgá. Ha ez volna a cél, bele sem fognék az írásba, ilyesmiben ugyanis - kevés kivételtől eltekintve - időtlen idők óta nem volt/nincs részem.

Mire számíthatsz? Egy megkeseredett vénembér kósza-kusza gondolataira.

• Néhány élménybeszámolóra
• Egy pár laikus kritikára
• Egy-két rövidebb, általános eszmefuttatásra

Írásaim nem mindig naprakészek , sokszor hónapokig nem születik semmi. Aztán néha ismét rám tör az írhatnék , és magamra rántom a billentyűzetet... Ilyenkor immáron a megszépítő messzeség homályából tekintek vissza az eseményekre . Ez talán nem is baj. Így lehiggadva a pillanatnyi hevülettől már csak a lényeg, a valóban említésre méltó tatalom, ami a virtuális papírra vettetik.

Benevolo Lector! Ó Nyájas Olvasó!
Ellentétben Illetékes elvtárssal - aki csak érteti a tréfát, de nem szereti -, én értem és szeretem is a tréfát. És nem csak a tréfát, hanem az építő kritikát is. Ezért a legmesszebbmenőkig bátorítalak, sőt, kérlek, tisztelj meg azzal, hogy megosztod velem véleményedet írásaim kapcsán.