díjának kiosztására. Az idén - immáron 28. alkalommal - július 17-én Berlinben került sor az eseményre.
A jelöltek az alábbi játékok voltak:
- Aqua Romana - Martin Schlegel
(2-4 játékos; Queen Games)
vízvezeték építés az ókori Rómában - Blue Moon City - Reiner Knizia
(2-4 játékos; Kosmos)
Blue Moon lerombolt városának újjéépítése - Mach 4 - Jürgen P. K. Grünau
(2-4 játékos; Kosmos)
absztrakt stratégia - Seeräuber - Stefan Dorra
(3-5 játékos; Queen Games)
egy kis kalózkodás - Thurn und Taxis - Karen & Andreas Seyfarth
(2-4 játékos; Hans im Glück)
postakocsihálózat építés
A szerzőpáros férfi tagja, Andreas Seyfarth számára nem újdonság ez a dicsőség, hiszen ő az alkotója az 1994-ben már hasonló díjat nyert Manhattan nevű játéknak. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy az ő neve fémjelzi a BoardGameGeek társasjátékportál ranglistája szerint listavezető Puerto Rico (2002) nevű játékot is.
A zsűri különdíját nyerte Szubjektív
Schatten über Camelot - Serge Laget & Bruno Cathala (Days of Wonder)
Caylus - William Attia (Ystari Games)
A jelölt játékok közül hárommal (Blue Moon City, Seeräuber, Thurn und Taxis) is volt szerencsém játszani.
Knizia hozta a formáját, egy nagyon szép köntösbe bújtatott absztrakt játékkal állt elő. Az alapul szolgáló kártyajátékot nem ismerem sajnos.
A Seeräuber kellemesnek tűnik, de sajnos nem jó szabályokkal játszottunk, így feltétlenül ki kell még próbálnom. Úgy látszik, Stefan Dorrának nagyon nem akar összejönni egy díj...
Thurn und Taxis... hmm...
A szabályok egyszerűek, könnyen érthetőek, elmondásuk nem tart tovább 10-15 percnél (+). Egy újonc is hamar belejön a játékba, nem ritkán még nyer is. A grafika igen szép (+), mégis helyenként az áttekinthetőség rovására megy (-). Az élet azonban nem fenékig tejfel, hát még ez a játék... Az eredetiséget erősen hiányolom (-). A játék erősen emlékeztet a 2004. év díjazottjára, a Zug um Zugra. Sajnálatos módon az interaktivitásnak nyoma sincs (-). Egy átlagos játékos - aki nem optimalizálja minden egyes tevékenységét hosszas számolgatásokat követően - köre során nincs igazi döntési helyzetben: a rendelkezésre álló kártyaválaszték szinte teljes egészében meghatározza a tevékenységét. Ennek folyománya, hogy a fordulók gyorsan (+), ámde kicsit monoton módon (-) követik egymást. Egyszer sem éreztem semmiféle feszültséget a játék során (-). A győzelemhez egyféle út vezet (-), így minden egyes partiban csak a láncok létrehozásának sorrendje változik. Összbenyomás: 7/10
Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy a játék nem jó. Lehet, hogy én támasztok túlzottan magas elvárásokat egy ilyen díjjal kitüntetett játékkal szemben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése