Beköltöztem az operába

Kellemes nosztalgiával gondoltam vissza tinédzser korom ama időszakára, amikor igen sűrűn - heti két-három alkalommal - jártam operába. Mi több, az elmúlt hétvégén olyat tettem, mit még eddig soha: két nap alatt háromszor voltam az operában. A jegyeket ismét kedves csoporttársnőmnek köszönhettem. Hála néki.

2006. december 1., péntek este - Mozart: Cosí fan tutte
Kellemes, jó színvonalú előadás volt. Egy darabig olyan érzésem volt, mintha nem is Szinetár rendezte volna... Aztán, amikor egy alig fedett testű táncosnő egy topless bár környezetben kezdett annak rendje és módja szerint vonaglani, gyanakodni kezdtem... Ahogy a költő mondta: "Lát és sejt... sejtése pogány." (Petőfi: A helység kalapácsa). Ettől az apróságtól eltekintve a rendezés, a kosztüm és a díszlet egyaránt konzervatív volt, aminek köszönhetően összességében jó érzéssel, egy élvezetes programmal gazdagodva hagytam el a gyönyörű Operaházat.

2006. december 2., szombat délelőtt - Mozart: Szöktetés a szerájból
Remek volt ez is. Minden vonatkozásban. Na, ne tessék azt gondolni, hogy most hirtelen Szinetárt dicsérem. Ugye mondanom sem kell, az előadást nem ő rendezte! :)

2006. december 2., szombat este - Verdi: Traviata
Fantasztikus előadás volt. Sümegi Eszter, Massányi Viktor, mi több a kórus és a zenekar is remekelt, Kiss B. Attila indiszponáltságát feledtetve.
Utána olvasva egy kicsit a háttérnek, érdekesnek találtam, hogy a történet mennyire valós eseményeken alapszik.
Külön örömöt jelentett, hogy Gergely fiam megtisztelt társaságával.