A mások élete

Lassan egy éve, hogy utoljára moziban voltam. Bár szép tavaszi idő volt, március 11-én mégis rászántam magam egy mozielőadásra, feláldozva a vasárnap délutáni szunyókálásomat... Nem bántam meg. Az A mások élete című német filmet a közeli Művész moziban néztem meg. A film 2007-ben a Golden Globe-on csak a jelölésig jutott, de később elnyerte a legrangosabb amerikai filmdíjat. Nem vagyok filmesztéta, nem kívánok vitába szállni az Amerikai Filmakadémia döntésével. Tetszett a film, de nem mondom, hogy fenntartások nélkül. Problémásnak éreztem a dolgok ilyen mértékű konkretizálását. Szerintem bármely államapparátus belbiztonsági szervezet hasonló módszerekkel dolgozik. Dramaturgiailag sem a főszereplő ügynök meghasonlását, sem az író-színésznő szerelmét nem éreztem igazán megalapozottnak. Véleményem szerint az ügynököt folyamatosan érő hatások akár el is téríthették volna őt kialakulófélben lévő szándékától. Az író és színésznő kapcsolata egy alkalmi kapcsolat szintjén mozog, amiből bármikor bármelyik fél nyugodtan kiléphetett volna. Lehet, hogy értetlen vagyok, de számomra nem világos az sem, hogy az író miért nem megy oda az ügynökhöz, amikor felkutatta őt. Félreértés ne essék, a forgatókönyvvel van csak problémám. A színészi alakítások, az operatőri munka és a rendezés egyaránt kitűnő.
Összességében jó benyomásokkal távoztam. A film kellően elgondolkoztató. Ha kissé hollywoodinak is érzem a forgatókönyvet, és épp ezért kevéssé hitelesnek a történetet, arra mindenképpen alkalmas, hogy a mai fiatalokban felébressze az érdeklődést.