Bravissimo!

Kedves csoporttársnőm jóvoltából ismét operajegyhez jutottam (Csak ismételni tudom magam: Isten tartsa meg jó szokását...). A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka keretében Verdi Falstaffját adta elő november 3-án az Erkel Színházban. Az előadás minden várakozásomat felülmúlta. Verdi e remeke az előadókat és a közönséget egyaránt próbára teszi. A nehézségekből igazán nem sokat éreztem, és azt a keveset, amit észrevettem, azt is pillanatok alatt feledtette a gördülékeny, szórakoztató előadás. A szereposztás remek. Egyetlen aggályom az volt, hogy az énekesek egyike-másika olykor nem tudta keresztülénekelni a nagylétszámú rezesbandát. (Ezzel a problémával azt hiszem nem csak a kolozsvári művészek küzdenek.) Az énekesek szinte hibátlan, színészi alakítása pedig egészen kiváló volt. Minden elismerésem a karmesteré és a zenekaré, élen a rézfúvósokkal.
A rendezéssel, díszlettel és jelmezzel - lassan azt kell hinnem, szokás szerint - nem tudtam megbarátkozni. Úgy látszik, a konzervativizmus már annyira eluralkodott rajtam, hogy sem a 19. századi jelmezre, sem az azzal egy cseppet sem harmonizáló, barokkra emlékeztni vágyó förtelmes díszletre, sem a homloklámpával a fejükön bóklászó szellemekre nem voltam vevő. A világítás nem tudom, mennyire volt a rendezői koncepció része, de szerintem csapnivaló volt.
Mindezek ellenére - hála az előadógárdának - igen jól szórakoztam. A mai pozitív benyomások után izgatottan várom a holnapi Varázsfuvola előadást.