A nap idézete

2007. november 17., szombat

Goldoni: A fogadósnő (Mirandolina)

Egész másként terveztem az estét. Délután egy diplomakoncerten énekelt kórusunk (BAK) a Zeneakadémián, majd azt követően a meghirdetett dalostársi összejövetelen szándékoztam részt venni. (Még néhány játékot is vittem, hátha adódik alkalom...) A koncert után ugyanakkor csábító ajánlatot kaptam legkedvesebb dalostársnőmtől a Vidám Színpad aznap esti bemutató előadására. Még azt sem tudtam, mit adnak, amikor habozás nélkül igent mondtam.

Nos, mint azt az előadás előtt megtudtam, Goldoni A fogadósnő (Mirandolina) című darabja került színre. Legutóbbi színházlátogatásommal ellentétben most remek helyen ültem, minek köszönhetően audiovizuális élményben volt részem. A szereposztásról számos ismerős név köszönt vissza, felidézve egykori kellemes emlékeimet. De a kellemes emlékek sem segítettek hozzá ahhoz, hogy maradéktalanul élvezni tudjam az előadást smile_confused.
Azért ez förtelmes, hogy minden férfival azt csinálok, amit akarok.” - mondja a darabban Mirandolina. Nos, förtelem volt ugyan, de nem ez!
A bajok ott kezdődnek, hogy Goldoni nálam nyomdokába sem lép Shakespeare-nek vagy Moliére-nek. Tudom, neki is van ilyen-olyan-amolyan jelentősége (lásd ajánlott linkek lentebb), de engem ez nem hat meg. Én néző vagyok, nem irodalmár, szórakozni szeretnék, nem pedig műelemezni. Egy jó rendezés vagy néhány kimagasló színészi alakítás segíthetett volna azon, hogy mindezen túltegyem magam, de sajnos e téren sem mondhatok sok jót. A szereplők alakítása az elfogadható, vagy ha úgy tetszik, a "semmi különös" kategóriába tartozik megítélésem szerint. Tóth Ildikó (Mirandolina) szavait a remek hely dacára sem hallottam mindig. Mihályfi Balázst (Fabrizio) ugyanakkor remekül értettem, szerintem ő beszélt a legérthetőbben. Borbás Gabi (Griselda) remek iparosként formázta a szinte jelentéktelen, aprócska szerepét. Csak ámultam azon, mennyire nem látszik meg rajta az idő múlása. Ugyanez vonatkozik Cserhalmi György férfi főszerepére (Ripafratta lovag) is. Schlanger András
(osztálytársam volt az általános iskola első két osztályában) operaénekes-gróf (Albafiorita) alakítását sem az egyik, sem a másik szerepkörben nem találtam meggyőzőnek. Leginkább Magyar Attila (Forlipopoli őrgróf) alakítását éreztem hitelesnek. Kárász Zénó (Zeno) teljesítményét említésre méltónak sem tartom, Kovács Vanda (Ortenzia) nevére csak a színlapot újraolvasva emlékszem.
Novák Eszter rendezésével szemben a legnagyobb kifogásom, hogy nem sikerül végig fenntartania az érdeklődésemet, hogy fokozásról már ne is beszéljek. Sőt! A darab feszültsége egyre lankad, a végére pedig teljesen eltűnik. A közönséget az elszendergéstől leginkább a mai színielőadások nélkülözhetetlen kelléke, a többszöri hisztérikus ordítás, ajtócsapkodással, törés-zúzással párosított hisztérikus őrjöngés kíméli meg. A finálé lapos, erőtlen ugyanakkor olyan, mintha soha nem érne véget. A darabot nem ismerők számára talán meglepő befejezés kissé kaotikus, nem igazán megalapozott. A darab hosszú, egy szünet szerintem kevés. A két női mellékszereplő (Ortenzia és Griselda) és az inas (Zeno) egy jó dramaturgiai húzással akár elhagyható volna.
A jelmezek a manapság szintén oly jellemző módon nem a cselekmény korához illenek. Minél többször tapasztalom a szájbarágásnak ezt a módját, annál kevésbe szeretem. Tessék már felnőtt számba venni a nézőt, és feltételezni róla, hogy saját magától meg tudja ítélni, hogy a darab akár későbbi korban is játszódhatna! smile_angry Megjegyzem, napjainkban biztos nem! Hol van ma már az udvarlásnak, a nemek közötti kommunikációnak ez a módja?* Igaz, a jelmezek sem korunkat sugallják, leginkább a húszas-harmincas évek gengsztereit, Mihályfi Balázs esetében pedig a munkásmozgalom harcosait juttatták eszembe.
A díszlet jelentéktelen, bizonyos elemeit ésszel fel nem foghattam (a bútorok festése, illetve a színpadi járások teljesen áttekinthetetlen volta és funkciója).

Tudtad-e? A színdarab nyomán Antonio Salieri írt operát (Die Gastwirtin), melyet 1773-ban mutattak be Bécsben.

A szerzőrővel és a darabbal kapcsolatos ajánlott olvasmányok

Az est legkellemesebb része az előadást követő igen élvezetes beszélgetés volt. Ha másért nem, hát azért megérte!

* - Kérsz kólát?
- Meg hát! smile_wink