A nap idézete

2012. július 5., csütörtök

Qusque tandem?

Mert ki viselné…
A hivatalnak packázásait,
S mind a rúgást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyugalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?


W. Shakespeare: Hamlet
(fordította: Arany János)

Annyiszor higgadtam már le, mielőtt billentyűzetet ragadtam volna, hogy megírjam, mi bánt. Ebben a kánikulában viszont képtelen vagyok lehűlni., úgyhogy elérkezett az idő, hogy megírjam végre ezt a történetet is.
Mindenek előtt leszögezem: én híve vagyok egy egészséges mértékű bürokráciának, mert úgy vélem, csak akkor lehet hatékonyan dolgozni, ha a szükséges adatok rendelkezésre állnak és rendezettek. Ellenkező esetben pusztán idő kérdése, mikor lesz úrrá a káosz minden felett és mikor omlik össze minden.
Ami viszont nálunk folyik, az az én (és Hamlet) tűréshatárán messze túl van már. Két példát említek.
Egyik kedvenc tevékenységem, hogy évente úgy 6-8 alkalommal különböző nyomtatványokat töltök ki kézzel 2-3 példányban. A minap éppen egyet pótlólagosan, ámde sürgősen; csak emiatt kellett bemennem a gyárba ebben a remek időben. Van ugyan nekünk SAP rendszerünk, de ha más nem, több tucatszor megadtam már ezeket az adataimat. Mégis, minden alkalommal nekem − és persze többszáz munkatársamnak − kell kitöltenem ezeket a papírokat. A kitöltésre történő felkérés a tápláléklánc csúcsáról, azaz a hivatali hierarchia csúcsáról indul: levél az intézetvezetőknek, akik aztán továbbítják azt az adminisztrátornak, majd ők még tovább passzolják a dolgozónak. Minthogy nálunk két adminisztrátor is van, a mi esetünkben még beékelődik egy lépés, melynek során az egyik adminisztrátor továbbküldi a levelet a másik adminisztrátornak. Az adminisztrátor közreműködése itt véget is ért. Na jó, volt már rá precedens, hogy ő nyomtatta ki a nyomtatványt, nem nekem kellett. De az, hogy ő töltse ki az űrlapot, a dolgozó pedig csak aláírja, az sajnos elképzelhetetlen.



A kitöltők szintje, ahol én is vagyok, nem látszik a képen
A nyomtatványokat olyan formában kapjuk, hogy azokat géppel nem lehet kitölteni, így aztán minden példány külön munka. Egészen meglepett, hogy legutóbb a munkáltató adatai (név, cím, adószám) legalább előre be voltak írva (persze géppel), így azt nem kellett minden dolgozónak beírnia. Úgy látszik, van azért némi fejlődés. Azt már tudomásul vettem, hogy az elektronikus aláírást soha nem fogjuk általánosan bevezetni ebben az országban, hiszen az túlságosan leegyszerűsítené a dolgokat.
Volt idén egy meglepő kivétel is: egy munkára külön szerződést kellett aláírnom a munkáltatómmal. Mentem a megbeszélt időpontban, vittem magammal az összes papíromat (születési anyakönyvi kivonat, érettségi bizonyítvány, diploma, nyelvvizsga-bizonyítvány, munkakönyv, hatósági erkölcsi bizonyítvány, halotti anyakönyvi kivonat, stb.), ahogy eddig is kellett. Az illetékes semmit nem kért tőlem, csak elém tette a kitöltött szerződést, hogy írjam alá. Felocsúdva a döbbenetből, meg is kérdeztem: − Hát ezekre a papírokra nincs szükség? Mire az ügyintéző azt válaszolta: − Minek? Hiszen minden adata benne van az SAP rendszerben! No, itt esett le igazán az állam. Na nem e tény hallatán, hanem azért, hogy ezek szerint igenis hozzá lehet férni ezekhez az adatokhoz, és bizony meg lehet oldani, hogy csak aláírni kelljen a papírokat, ami ellen persze semmi kifogásom. Sejtésem beigazolódott, hogy csak hozzáállás és/vagy hozzáértés kérdése, hogyan zajlanak az ilyen dolgok. Arról nincsen tudomásom, hogy más részlegeknél is így zajlanak-e a dolgok, vagy ott kicsit tevékenyebbek az adminisztrátorok. Arról viszont van, hogy szeretett nagybátyám − T. N. C. B. H − felesége hosszú időn keresztül volt adminisztrátor hasonló munkahelyen,
A másik unaloműző tevékenységem, amikor saját magam kell készítsek kétszer egy évben összesített kimutatást a tervezett és az elvégzett munkámról. (Volt idő, amikor legalább a tervezettet előre kellett leadni.) Erre is van persze az SAP-től független önálló számítógépes rendszer, amiből mindez kinyerhető lenne, kellő hozzáértés és jogosultság birtokában persze. De nem. Mindenki maga készíti el a kimutatását, és persze Excelben. Ezt a rendszert amúgy csak töredékében tudom kihasználni, minthogy a számomra szükséges adatokat valaki a tápláléklánc felsőbb szintjén nem rögzíti (heyette Excel és pdf fájlok vannak csak), nekem pedig nincsen jogosultságom arra, hogy a saját adataimat bevigyem.

Félreértés ne essék: nem az időráfordítással van a problémám, hanem az elvvel. Pontosabban az elvtelenséggel. Azzal, hogy a világon senkit nem érdekel, hogyan lehetne dolgokat hatékonyan megoldani. A munkát egyszerűen mindenki, aki megteheti, tovább tolja, és tojik rá, hogy ez mennyi többletet jelent a rabszolgáknak.

Tudom, nem egyedülálló ez a jelenség. Ez persze engem egy cseppet sem vigasztal.
Előző munkahelyemen olyasmi történt, ami talán felülmúlhatatlan: minthogy nekem magamnak nem volt felhatalmazásom arra, hogy osztályvezető szintű emberekkel levelezzek, először írnom kellett egy levelet a saját felettesemnek, amiben le kellett írnom, mi az a kérdés, amit neki fel kell tennie egy másik vezetőnek. Ez úgy történt, hogy egyszerűen továbbította a levelemet. A címzett − semmit nem értvén a dologból (dologhoz) − továbbította a levelet egy beosztottjának, aki hatáskör híján − szintén továbbítva − egy másik osztályhoz fordult. A másik osztály ügyintézője továbbította a levélváltást a saját felettesének, aki még tovább küldte nekem, mondván, hogy nem érti, és kér, világosítsam fel. Így tehát a hatodik körben visszakaptam a saját levelemet, kiegészítve azzal a pár mondattal, amiben a közbeiktatott címzettek továbbtolták az ügyet. Mindehhez megközelítőleg egy hétre volt szükség. Így is lehet. Csak nem érdemes…

Enhanced by Zemanta

2012. május 24., csütörtök

Atom nagyhatalommá lettünk!

Matomcsy György nemzetgazdasági miniszter egyfolytában fejlődésről és növekedésről beszél. Igaz, hogy a plebs csak a córeszt érzi, mégis, a miniszter a minap épp azt jelentette be, hogy "a pénzügyi tranzakciós illeték olyan taktikai atomfegyver a XXI. században, amely lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatás terén felvegyük a versenyt az ázsiai országokkal. Ahhoz ugyanis, hogy a foglalkoztatást növelni tudjuk, az élőmunka terheit kell mérsékelni."

Katt ide!
Matomcsy György

Úgy látszik, atom nagyhatalommá lettünk. Hatodikként csatlakoztunk ahhoz az − eddig mindössze öt országból álló elit klubhoz, amelynek tagja stratégiai atomfegyverrel rendelkeznek. Nota bene: nem stratégiai nukleáris eszközzel is csak további három ország rendelkezik...
De vajon jó ez nekünk? Ez a klub egy zártkörű társaság, és nagyon nem szereti az új klubtag-aspiránsokat. Matomcsy György XXI. századi atomfegyverről beszél, miközben szerte a világban láthatjuk, milyen nemzetközi visszhangja van a nukleáris fegyverekkel való kísérletezésnek, nemhogy az azzal való fenyegetőzésnek. Ráadásul Ázsiát fenyegetjük a kis atombombánkkal, ahol több ország is van, amelyik szintén rendelkezik atomfegyverrel, úgyhogy semmi kétség, számíthatunk az ellencsapásra.
Alsó hangon egy jó kis embargó, erre van már csak szükségünk. De hát semmije sincs ennek a törpebirodalomnak, amivel kapcsolatosan embargót léptethetne életbe ellenünk a külvilág, úgyhogy még egy ilyen fenyegetőzést is megengedhet magának ez az agyatlan. Az azért mégsem lenne jó, ha a Kedves Vezető jobb kezének köszönhetően idepottyantanának nekünk egy kis atomot.


"Az atomfegyverrel való nyomásgyakorlás (fenyegetés) ebben az esetben is elsősorban a politika eszköze. Katonai indokai lehetnek ugyan a leghatékonyabb fegyverek bevetésének minden katonai konfliktusban és a vezérkarok javaslatot, tehetnek végső soron az atomfegyver bevetésére is. Ugyanakkor a döntéshozó állami-politikai vezetőknek tudniuk kell, hogy a nukleáris fegyvert nem lehet úgy alkalmazni, mint ha hagyományos fegyver lenne. Rombolási körzete, hatása túl nagy, alkalmazása utáni hatások túl áthatóak ahhoz, hogy a tervezők pontosan prognosztizálhatnák a következményeket.
Fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a 21. század elején, bár jelentősen csökkent a globális nukleáris konfliktus veszélye, mégis lehetséges a világ belesodródása egy nukleáris válságba, illetve konfliktusba. A nukleáris fegyver bevetése a Föld legnyugtalanabb régióiban realitás lehet. A 21. században továbbra is fennáll az atomfegyverekkel kapcsolatos üzemzavarok és katasztrófák lehetősége, valamint a véletlen alkalmazás veszélye. A mai világhelyzetben közel járunk ahhoz, hogy olyan következtetést vonjunk le, miszerint a nukleáris fegyver általi fenyegetés reálisabb, kiszámíthatatlanabb, és esetenként veszélyesebb lehet, mint az a hidegháború időszakában volt."

forrás: A nukleáris fegyver a 21. században

Már megint jogsértők vagyunk, de ebben manapság már nincs semmi szokatlan.
"Magyarországon az 1970. évi 12. törvényerejű rendelettel hirdették ki a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. A szerződés végrehajtásaként hazánk aláírta a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerinti biztosítékok alkalmazásáról Bécsben 1972. március 6-án aláírt – teljes körű, vagy hagyományos – biztosítéki egyezményt is. A NAÜ biztosítéki egyezményt (comprehensive safeguards agreement), amely a Magyarországon található nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények nemzetközi (biztosítéki) ellenőrzésére vonatkozik, az 1972. évi 9. számú törvényerejű rendelet hirdette ki.
Az atomsorompó-egyezmény értelmében az országoknak joguk van békés célú nukleáris programokra, ha lemondanak az atomfegyverről."

forrás: Nemzetközi nukleáris megállapodások 


És egy kis jövőkép, hogy valami elképzelésed legyen, Nyájas Olvasó, mire számíthatsz a nem is olyan távoli jövőben...

2012 női divatja2012 férfi divatja

2012. május 12., szombat

Olcsó és hatékony...

Vettem a minap egy új hűtőszekrényt, mert a régi sajnos huszonegynéhány év után végérvényesen megadta magát. (Ezalatt egyszer sem kellett javítani.) Nos, kiszállították az újat. Már az üzletben szóltak, de a szállítók is megerősítették, hogy a szállítást követően csak két óra múlva szabad a készüléket bekapcsolni. Nem értek a hűtőszekrényekhez (sem), így aztán elképzelésem sem volt, mi lehet ennek az oka... Aztán a két óra leteltéel megvilágosodtam. A készüléknek egy lapos, ámde háromágú dugasza van, amit az európai szabvány konnektorokba nem lehet bedugni.
Megpróbáltam ma két helyen is átalakítót venni hozzá, de csak a kerek háromágóhoz lehet kapni, ehhez nem. Visszamentem az üzletbe, ahol vettem, hogy megtudjam, mégis, mi a javaslatuk... Az eladó meglepő javaslatot tett: vágjam le a dugaszt egy ollóval vagy fogóval, és szereljek rá egy európai dugaszt. (Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy munkájának végeztével akár el is jön, és megcsinálja...) De végezetül − mintegy a saját üzletét rontva  −  hozzátette, hogy persze nem muszáj a dugaszra költeni, az is jó, ha egy fogóval letöröm és kitépem a problémás villaágat.

Fölfogtam azonnal

E szónoklat magas értelmét,
S eszközlém annak teljesülését
Nem fontolva haladván.
(Petőfi: A helység kalapácsa után szabadon)

Milyen kár, hogy ez a kézenfekvő ötlet nekem nem jutott eszembe. Akkor már tegnap óta hideg üdítőt ihatnék…