A nap idézete

2009. április 27., hétfő

Magamra ismertem...

A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de sosincs benne öröme.

2009. április 12., vasárnap

Apacsok

Bambusznak hála, ismét egy kellemes színházi este részese voltam, ezúttal a Radnóti Színházban.
Az Apacsok c. előadás Török Ferenc első színházi rendezése.  Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabjának színpadi megvalósítása filmszerű, a cselekmény először napjainkból visszafelé pereg a múltba, egészen az 1960-as évek elejéig, majd vissza napjainkba. Az idő-léptékek egyre rövidülnek, először éveket ugrunk, aztán hónapokat, majd napokat, végül órákat. A szünet nélküli előadás mindvégig a székbe szögezi a nézőt. A téma a mind a mai napig tisztázatlan, rendezetlen kérdés, az ügynök múlt. A darab elsősorban kérdéseket vet fel, a választ inkább a nézőre bízza. Dramaturgiailag az zavart a legjobban, hogy a belügyi tiszt sorsa elvarratlan szálként lifeg a darab végén.
A vetített-animált "díszlet" (a rendezőként már ismert rajzfilmes Gauder Áron munkája) nekem nagyon tetszett. A színészek egy része több karaktert formáz meg, az alakítások közül Szervét Tibor kapta nálam a pálmát. Csányi Sándor alakítása is megjárja, a többiek (Adorjáni Bálint, Csomós Mari, Karalyos Gábor, Kocsó Gábor, Marjai Virág, Schneider Zoltán, Wéber Kata) a jó iparos módjára serénykedtek az amúgy hálátlan szerepekben. A rendezés elsősorban azért teteszett, mert ez alkalommal is nélkülözte a manapság olyannyira jellemző szélsőséges eszközöket, melyeket korábbi írásaimban mindig is kifogásoltam: nem volt ordítozás, sem törés-zúzás. Ötletes, már-már vicces volt Csomós Mari - gyermekkorom emlékeit idéző - jelenete a diavetítővel.
Ami pedig a szöveget illeti, egyetlen trágár szó nem hangzott el. Ilyenkor mindig jóleső érzés tölt el, és örömmel állapítom meg, lám, így is lehet...


2009. április 4., szombat

Kilátások, avagy az optimista, a pesszimista és a realista...

Az optimista angolul tanul.
A pesszimista héberül.
A realista lőni...

Optimista vagy pesszimista vagy?
Ez a pohár még félig tele van, vagy már félig üres?