A nap idézete

2008. október 8., szerda

Concerto

Kellemes kikapcsolódást jelentett vasárnap este a Dohnányi Zenekar bérleti hangversemye (Universitas/1). Mivel anyagi helyzetem sajnálatos módon mit sem javult a közelmúltban, így korábbi elhatározásomhoz híven most is csak szakmai jegy vásárlásának lehetőségével élve jutottam el a Zeneakadémiára. Abban már semmi furcsát nem találok, hogy a koncertre egyedül mentem, mivel senkit nem találtam, aki társamul szegődött volna. A komolyzene változatlanul nem tartozik gyermekem érdeklődési körébe, édesapám továbbra sem hajlandó egy koncert kedvéért kimozdulni, és egykor legkedvesebb dalostársnőmmel jó ideje már köszönő viszonyban is alig vagyok, nem hogy egy közös program szóba jönne. Így aztán ugyan maradtam magamnak, de bátran állítom: megérte!
A koncert első számaként Händel Tűzijáték zenéje hangzott el. A zenekar eredeti hangszerelésben adta elő az anno kizárólag fúvós hangszerekre írt darabot. A muzsikosok kitettek magukért, virtuóz módon játszottak. A petárdák elsültek és sziporkázva robbantak.
A szünet előtt Mendelssohn ifjúkori Oktettjének (op. 20, 1825) vonósszenekari átirata következett. Az ifjú szerző nagyszerűen bánt a szólamokkal. Annak ellenére, hogy ez a hangszerelés és interpretáció sem volt rossz, ez esetben inkább az eredeti kamara verzióra voksolok.
Nagy várakozással néztem a második rész elébe, ugyanis Bartók Concertoja - hála egykori kiváló zenetörténet tanárom, Pálfalvi tanár úr óráinak - egyik kedvencem. Nos, ezúttal sem kellett csalódnom. Hollerung Gábor és zenekara remekül muzsikált és nagyszerű időtöltést jelentett az egész estére.