Hegedűs a háztetőn

Július 7-én, - nem éppen stílusosan - péntek este a Margitszigeti Színpadon a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában néztem meg egyik kedvenc musicalemet, a Hegedűs a háztetőn-t. A filmet (1971) több mint 20-szor láttam, szinte minden kockáját magam előtt látom, a hangfelvételt rongyosra hallgattam, szinte minden taktusa a fülemben cseng. Topol alakítása és Norman Jewison rendezése annyira zseniális, hogy nehéz fába vágja a fejszéjét, aki erre vállalkozik. És bizony az a fejsze ki is szokott csorbulni az előadás végére... Jelen esetben sem történt ez másként. Bessenyei Ferenc alakítása az Operett Színházban (1973, 1985, 1992; a legutóbbi színpadra vitelt nem láttam) az első alkalommal kiváló volt, az idő multával egyre jobban ripacskodva játszotta már a szerepet, mígnem sikerült eljutnia a szmokingos, csokinyakis előadásig, ahol aztán már tartalom és forma egységéről a legkevésbé sem lehetett már beszélni... Úgy vélem, a szegediek bicskája szintén beletört ebbe a kemény fába. Gregor József - kiről kórista múltamból vagy egy tucat közös koncertnek köszönhetően igen kellemes emlékeim vannak, illetve sokszor láttam színpadon is a 70-es években - alakítása énektechnikailag nagyon jó, színészi alakítása ugyanakkor nem volt igazán meggyőző számomra. Úgy érzem, ehhez a szerephez nem elég jó színésznek és/vagy énekesnek lenni. Erre a szerepre "születni kell". Nagyon sajnálom, hogy Hofi Gézával csak hangfelvétel készült, és nem játszotta színpadon ezt a szerepet. Leginkább róla tudom elképzelni, hogy alakítása hiteles lett volna. A további szereplők közül a Hódelt játszó Márkus Judit volt az, akinek énektechnikája megütötte a normát. A többi szereplő a "futottak még" kategóriába tartozik nálam. Nem tudom, hogy a pénzszűke vagy valami fergeteges rendezői koncepció eredménye volt-e, hogy a kórus "civil" ruhában császkált be a színpadra, mindig a háttérben maradva. Ez azt az benyomást keltette bennem, hogy ők nem résztvevői a darabnak, csak segítenek szegény szereplőknek, mert ők egyedül nem győzik hanggal...

Summa summarum: remélem, hogy az előadás nem okozott maradandó sérüléseket, és idővel elsüllyed a "felejthető" kategóriában.

---

Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsek a magyar szövegben fellelhető két bakit. (Alaposabb szemlélődés után nyilván többet is lehetne találni...) Az eredeti angol szöveg Wolf Lázár foglalkozásának megjelölésére a butcher szót használja. Édes anyanyelvünk ugyanakkor annyira gazdag, hogy több szavunk is van a húsfeldolgozással foglalkozó szakemberekre. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a hentes és mészáros szavak nem szinonimái egymásnak!

Nézzük csak, mi is áll a Magyar értelmező kéziszótárban (Akadémiai Kiadó, 9. kiadás, Budapest, 1992):

• hentes: sertés levágásával, feldolgozásával (és húsáru árusításával) foglalkozó, ill. erre képesített szakember | nép böllér
• mészáros: szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos (v. ö.: sakter [jidd]: izraelita metsző; sakterol: háziállatot izraelita rítus szerint levág)
  

Nos, miként az látható, a két mesterség jellegét tekintve meglehetősen hasonló, mégsem ugyanaz. Hajdanában, amikor egy húsfeldolgozó iparos boltjára az volt kiírva: hentes és mészáros, az azt jelentette, hogy nála mindenféle hús kapható. Fentiek ismeretében ugye belátjuk, hogy az ortodox zsidó Wolf Lázár - holott a szöveg két-három alkalommal is hentesként említi - sertéssel nem sűrűn foglalkozott!

Az is szerfelett valószínűtlen, hogy ez a közösség a Szentírást a görög Biblia néven említse, holott a darabban erre is van példa.

Azt már csak lábujjhegyen merem megemlíteni, hogy neves szövegírók ide vagy oda, de ebben a darabban még a rím kedvéért sem emlegetnék egy kalap alatt saktert és baktert.