Ő csak fújja a dalt...

Énekkaros pályafutásom során sok mindenben volt már részem. Nos, ez a paletta tovább bővült: most már rock koncerten is énekeltem. Négy szám (A szabadság vándorai, Mosolyod börtönében, Új csodákat látni, Bölcsőnk a Föld) erejéig énekkarunk (BAK) közreműködött Demjén Ferenc két koncertjén (2007. december 27., Pécs - Sportcsarnok; 2007. december 30., Budapest - Aréna). Igaz, inkább a látvány jutott a kórus osztályrészéül mintsem a komoly énekesi tevékenység, de hát az ilyen koncerteken jellemző erősítési viszonyok mellett ez nem csoda.

Operán és klasszikus zenén nőttem fel, odahaza se a rádióból, se lemezről nem szólt pop-rock zene. Csak gimnazista koromban jártam egy időben az Ifjúsági Parkba, akkor is inkább a társaság, mint a zene kedvéért. Pedig így utóbb visszaemlékezve nem is voltak azok rossz csapatok (Mini, P-Mobil, Tűzkerék...). Megfordultam olykor Omega és LGT koncerten is, később, egyetemi éveim alatt pedig a KFT volt a sláger. Demjén valahogy kimaradt akkoriban az életemből. Emlékszem, egy szalagavatón valamikor a V'MOTO-ROCK is játszott, de már akkor sem hozott lázba. Igaz, sosem voltam az a táncolós-bulizós-csápolós fajta.

A pécsi koncerten azért kellemes élményt jelentett bő két órán át hallgatni a 61 éves rock-nagyapót. Az erősítés is fura élményt jelentett: akkora volt a hangerő, hogy egyáltalán nem hallottam a saját hangomat. (Higgyétek el, nem egyszerű így énekelni!)
A nosztalgikus hangulaton és a mintegy négyezer ember őrjöngésén felbuzdulva nagy várakozással néztem elébe a következő koncertnek. Tizenkétezer ember előtt énekelni mégis csak valami... Mégis, valahogy csalatkoztam. Az Aréna zsúfolásig megtelt, abban nem is volt hiba. Talán az volt a baj, hogy ez a zene nekem nem elég jó ahhoz, hogy ilyen gyors egymás utánban kétszer meghallgassam. Mozart valahogy közelebb áll a szívemhez. Meg aztán a személyes emlékek is hiányoznak. Nem mondom, volt egy éppen aktuális nóta, de semmi kétségem, holnap már egy másik lesz az .