A nap idézete

2009. augusztus 19., szerda

Pataki szubjektív
(Zempléni Fesztivál - 2009)

Elrepült egy újabb év, és ismét itt töltöm szabadságomat Sárospatakon, a 18. Zempléni Fesztiválon. Az elmúlt években mindig itt voltam: 2004-2006 között az énekkarral közreműködőként, 2007 óta pedig szervezőként. Igaz, ez is munka, de másfajta. Így ez a tevékenység mégiscsak kikapcsolódást jelent a dolgos - mostanában meglehetősen - feszített hétköznapok közepette. Fő tevékenységem az információs szolgálat a Művelődés Házában: jellemzően itt vagyok 10-18 óra között. Jegyet árulok a buszos programokra, illetve felvilágosítást nyújtok az érdeklődőknek. Én vagyok az egyike azoknak, akik az időjárás előrejelzést figyelik. Amióta magammal hozom a notebookomat, sőt, tavaly óta Internet elérésem is van, szinte röpül az idő. Ha a szabadságomat odahaza tölteném, nap közben akkor sem nagyon csinálnék egyebet, mint ülnék a számítógép előtt. Esténként pedig szükség esetén jegyet árulok vagy ellenőrzök valamelyik koncert helyszínen. Szerencsére e tekintetben az esetek túlnyomó részében viszonylag szabadon válogathatok, így az érintett előadásokat azután magam is meg tudom hallgatni. És ez az, ami miatt igazi kikapcsolódást jelent ez a fajta elfoglaltság.

A munkából kicsit korábban lelépve kollégám vitt ki a pályaudvarra, mivel már reggel bőrönddel indultam el. Így nyerek egy napot, nem kell rá szabadságot áldoznom. A fél kettőkor induló vonat egy átszállással öt órakor érkezett Sárospatakra. Szállásom idén is a Rákóczi Panzióban van. Szobám elfoglalása után gyors fürdő, és máris mentem a várba, a nyitó hangversenyre, ahol a jegykezelésben segédkeztem. Természetesen ily módon annak sem volt akadálya, hogy magát a koncertet is meghallgassam.
A közepes erősségű szél nem tett igazán jót az akusztikának, de ez még mindig jobb volt, mint az az eső, ami az egyik tavalyi zenekari koncert második részét elmosta. Bartók Magyar képei remek darabok, számomra mégsem szóltak igazán meggyőzően. Li Qi, Mendelssohn népszerű e-moll hegedűversenyének fiatal kínai szólistája meggyőző technikai tudásról adott tanúbizonyságot. Dvořak 8. szimfóniája újdonságot jelentett számomra, megvallom, korábban még sosem hallottam. Mint mindig, most is idegenkedtem az újtól, pedig a darab remek, szerfelett tetszett, előadása is elfogadható volt. Nagyon várom Hollerung Gábor - aki egyben a fesztivál művészeti vezetője - ismertető előadását a Megérthető zene bérletsorozat következő évadjának keretében.
És lőn este és lőn reggel, első nap.

Máris bekövetkezett az első alkalom, amikor az eredetileg általam elképzelt jazz sárospataki jazz koncertre nem jutottam el. Ezen az estén jegyet árultam Tokajban a Paulay Ede Színházban zajló rendezvényünkre. A túlzsúfoltság okán (a földön is ültek), valamint mivel az előadás kezdetén még javában a pénztárfülkében ültem, magát az előadást, Haydn: Le Pescatrici (A halászlányok) c. operáját sem láttam. Sebaj, gondoltam, majd hétfőn, a következő alkalommal...
És lőn este és lőn reggel, második nap.

A zenés istentisztelet kimaradt az életemből, a hagyományos kerti gulyás-party viszont már nem :).
A várban az opera-esten egy kis jegykezelés fejében módomban állt ismét egy újabb hangversenyt is meghallgatni. A műsor összeállításával kapcsolatban több fenntartásom is volt. Az alapvetően olasz operaest számai közé bekeveredett egy ária Mozart Don Giovannijából. Ez amolyan kakukktojásként kilógott nálam a sorból. A második részt első darabját, a Tell Vilmos nyitányát sem tartottam szerencsés választásnak. Egyfelől szabadtéren a bevezető lírai rész sem akusztikailag, sem dinamikailag nem érvényesül igazán, másfelől épp e rész miatt ez az a Rossini nyitány, amelyik véleményem szerint nem való az áltagos, sőt, inkább kicsit átlag alatti - operaelőadásokhoz nem igazán hozzászokott - hallgatóságnak. A Honvéd Férfikar számára remek ötleteim lettek volna, mit énekeljenek (akár az olasz keretek között megmaradva, akár azt kiterjesztve), mégis, meglepetésemre több olyan részletet adtak elő önálló számként, ami valójában vegyeskarra íródott. A két világhírű szólista kizárólag felváltva, illetve olykor a kórussal kiegészülve énekelt, de nem hangzott el sajnos egyetlen kettős sem. Nagy kár. Valószínűleg az ok abban rejlik, hogy nem akadt olyan darab, ami mindkét szólista repertoárján szerepelt volna. Ezektől a bosszúságoktól eltekintve a koncert remek szórakozást nyújtott, mi több, Sümegi Eszter (szoprán) Tosca imája (Puccini: Tosca), illetve a finn basszista, Jaakko Ryhänen és a kórus Zakariás jelente (Verdi: Nabucco) minden apró negatívumot feledtetett!
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

Azért a kakukktojás se volt rossz... ;)
Mozart: Don Giovanni - Regiszter-ária (Jaakko Ryhänen, basszus)

Puccini: Tosca - Tosca imája (Sümegi Eszter, szoprán)

Ember tervez... A Haydn-opera ezen a napon sem jött össze. Miután elindítottam a kiránduló koncertre a buszt, máris mentem jegyet árusítani a sárospataki Református tempolomba Kaszó Syuzanna (Ukrajna) zongorahangversenyére. Így aztán az ő játékával vígasztalódtam. Rájöttem, ízlésem nem változott. A barokk zenét még mindig nem szeretem igazán, így ha azt a legkáprázatosabban játszó muzsikus interpretrálja, akkor sem vagyok rá igazán vevő. Jelen esetben is így voltam Bach szvitjével és Scarlatti szonátájával. Egyszerűen nem tudom megmondani, jó volt-e az előadás, mert annyira untam ezeket a darabokat, hogy az előadás milyensége lényegtelen részletkérdéssé törpült. Beethoven Patetikus szonátáját, Schubert darabjait és Liszt X. rapszódiáját már sokkal jobban élveztem, hála a tehetséges fiatal zongorisátnak, és nem utolsó sorban a szerzőknek.
Este egy remek helybéli étteremben verődött össze stábunk jónéhány tagja, csak a még más helyszíneken gályázók hiányoztak.
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

A várható időjárás körül forgott az egész nap. A mádi klezmer varázs, a Budapest Klezmer Band koncertje eredendően szabadtérre volt tervezve, de az előrejelzés esőt jósolt. Ezen a napon nagy gyakorisággal figyeltem az interneten az előrejelzését, illetve az aktuális helyzetet tükröző radarképet. Az érdeklődés óriási volt, sokan szerettek volna még jegyhez jutni, így végül a szabadtéri megrendezés mellett döntöttünk. A helyszínen a jegyárusításban segédkeztem. Akkora volt az igény, hogy további 150 széket kellett lerakni, és további jegyeket kellett sokszorosítani! Igaz, az előadás közben hullott pár csep eső, de ez még az elviselhetőség határain belül maradt. Az előadás jó hangulatú volt, de a címben ígért varázs azért elmaradt. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy volt szerencsém látni a gyönyörűen felújított mádi zsinagógát.
A napot késő este fesztiváligazgatónk, Turjányi Miklós újszölött fiára, T. Farkasra történő sorozatos koccintással ;) zártuk.
És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.



A mádi zsinagóga

Nos, ezen a napon annyi szerencsénk volt az időjárással, hogy nem elmosta az eső a koncertet, hanem "időben" leesett, így láttuk, hogy az esőhelyszínen, a Református templomban kell azt megrendezni. Megvallom, szerintem a beltéri akusztika sokkal alkalmasabb egy ilyen hangverseny számára, mint a szabadtér. Este külön feladatom nem lévén, pusztán "közönség" minőségben voltam jelen a hangversenyen. Ismét két számomra új, még sosem hallott művel találkoztam. Britten Simple Symphonyja nagyon tetszett, Kuszevickíj nagybőgőversenye már nem annyira. A szólista-karmester Nabil Shehata nagyon szépen játszott, de egy cseppet sem volt az a benyomásom, hogy valóban a nagybőgő Paganinije lenne, ahogy nevezik. De igazán Mozart Jupiter-szimfóniájára voltam felspannolva. Mint utóbb kiderült, ok nélkül. Bár a Dohnányi Zenekar becsülettel helytállt, az interpretáció a karmester jóvoltából minden volt, csak Mozart nem. Nagy kár.
És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

A szokásos napi munkát (információs szolgálat, jegy árusítás, busz indítása) már-már szokásosnak mondható szokásos jegyárusítás zárta, ezúttal Tokajban, Farkas Gábor zongorahangversenyén. A tehetséges ifjú muzsikus kivívta az alig nyolcvan fős közönség elismerését Schubert és Liszt darabjainak előadásával. És minthogy nekem is volt szerencsém a koncertet meghallgatni, én is osztottam a közönség lelkesedését.
Hazajutásom kissé körülményes volt, egy kis kerülőnek köszönhetően még a másnapi filmzene koncert próbájának végét is elcsíptem, így ízelítőt kaptam abból is. Nagyon remélem, hogy nem jön közbe semmi, és terveimnek megfelelően sikerül eljutnom oda is. Ha az időjárás nem szól közbe, és valóban szabadtéren lesz a koncert, vennem kell valami felsőrészt, mert cudar hideg volt este, az ott töltött fél óra alatt is fáztam.
És lőn este és lőn reggel, hetedik nap.

Ezen a napon jómagam is a vendégeket szállító busszal tartottam, így érkeztem meg a Disznókő szőlőbirtok traktorgarázsába, az esti Filmslágerek című hangverseny helyszínére. Az időjárás is velünk volt. Se eső, se szél, így - bár kaptam kölcsön egy pulóvert -, rövidujjú ingben is kellemes volt a lét. Csak a szúnyogok, azok ne lettek volna annyian!
Jegyárusi minőségemben elég jól álltam a rohamokat. Sok volt a dolog, még a kezdés után húsz perccel is érkeztek vendégek. Szerencsémre asztalom úgy volt elhelyezve, hogy onnan is teljes egészében élvezhető volt a koncert, még ha a zenekart egy árnyalattal tompábban is hallottam. Az eredetileg meghirdetett műsort kicsit meg kellett húzni, mert túlontúl hosszúra sikeredett. Az egyes zenei részleteket az adott filmek jeleneteiből összevágott filmbejátszás tette élvezetesebbé. Természetesen ezek az apró montázsok inkább csak felidézni segítettek a filmet, a hallott zene és a látott kép természetesen nem lehetett tökéletes összhangban. Ez helyenként egy kissé zavaró volt, de a koncert így is nagy sikert aratott, a produkció karmesterét, Hollerung Gábort lelkesen ünnepelte a közönség.
Az alábbiakban - ha nem is a koncerten elhangzott felvételekből - egy kis ízelítőt nyújtok, hogy nyájas olvasóim képet alkothassanak az estéről, és felidézhessék emlékeiket e filmekről.




2001 Űrodüsszeia
(MGM 1968, R: Stanley Kubrick, Z: Richard Strauss: Imígyen szóla Zarathustra)


A tenkes kapitánya
(MTV 1964, R: Fejér Tamás, Z: Vujcsics Tihamér)


V, mint vérbosszú
(Warner Bros. 2006, R: James McTeigue, Z: Csajkovszkíj: 1812 - Nyitány)



Titanic
(20th Century Fox 1997, R: James Cameron, Z: James Horner)


A hét mesterlövész
(UA 1960, R: John Sturges, Z: Elmer Bernstein)


Apokalipszis most
(UA 1979, R: Francis Ford Coppola, Z: Wagner: A walkűr - A walkűrök lovaglása)


A Keresztapa III
(Paramount Pictures 1990, R: Francis Ford Coppola,
Z: Mascagni: Parasztbecsület - Intermezzo; Nino Rota: Love Theme)


James Bond - Casino Royale
(Metro-Goldwyn-Mayer 2006, R: Martin Campbell, Z: David Arnold)


Harry Potter
()


A Karib-tenger kalózai
()


Jurassic park
()


Indiana Jones
()



Csillagok háborúja (Star Wars)
()


Ráadás számként Strauss Denevérjének nyitánya hangzott el Tom és Jerry vezényletével, de élő zenével, tökéletes szinkronban! Bravúros befejezés volt! Már ezért az egyért önmagában is megérte az előadás a jelenlétet!

video
Tom és Jerry
()

A koncertet követően a szőlészet által rendezett vacsorán volt szerencsém részt venni. Az étel finom volt, csak szokás szerint az állófogadás szerű tálalás keserítette meg a résztvevők életét.
Bevallom, bűnöztem. Mint cukorbeteg nem volna szabad bizonyos italokat innom, ez alkalommal kivételt tettem, és nem álltam ellen annak a jónéhány pohárka 5 puttonyos tokaji aszúnak 2000-ből, ami szembe jött velem... :$ ;)
És lőn este és lőn reggel, nyolcadik nap.

Ez a nap a teljes eseménytelenség jegyében telt. Most éreztem először igazán nagy hasznát, hogy velem volt a számítógép. Anélkül nem tudom, hogy vertem volna el az időt. Sem nap közben nem volt semmiféle érdeklődés, sem programon nem vettem részt, ugyanis ami érdekelt volna, oda nem tudtam eljutni., ahová pedig eljuthattam volna, az nem érdekelt. Sebestyén Márta bizonyára kitűnő, de akkor sem az én világom...
És lőn este és lőn reggel, kilencedik nap.

A történések tekintetében a legeseménydúsabb nap volt az utolsó, a minőség tekintetében mégsem mondhatom, hogy a legjobb.
Az utolsó kiránduló koncertre induló buszon jócskán maradt üres hely, így ez alkalommal magam is a vendégekkel tartottam. Mivel eddig még mindig csak árulsítottan a jegyeket, úgy véltem, mégis csak más, ha megismerem a szlovákiai helyszíneket is. Idegenvezetőnk, ez alkalommal is a kiváló dr. Tamás Edit történész volt. Vendégeink egy része talán nem is venne részt ezeken a buszos kirándulásokon, ha nem azzal a megnyugtató válasszal szolgálnék, hogy ismét ő lesz kísérőnk.
Utunk során először Királyhelmecen álltunk meg. A városból csak a Történelmi Emlékparkot és Díszteret láttuk. Rövid séta után a Lavotta Kamarazenekar koncertjét hallottuk. Sajnos. Ez volt az egyetlen koncert a fesztivál alatt, amiről ha előre tudom, mire lehet számítani, a vonzó műsor ellenére inkább be sem megyek. A zenekar vezetője és a szólisták mintegy családi vállakozás működtek közre a koncerten. A zenekar többi tagja pedig ehhez aszisztált. E lesújtó zenei élmény után felüdülésként hatott a Pécsi Kamarakórus kocertje utunk következő állomásán, Leleszen. Bár a férfikar (kiváltképp a tenor szólam) gyenge volt, a műsor összeállítása remek volt, az összbenyomásom pozitív volt. Tillai Aurél karnagy úr korát (79) meghazudtoló energiával, a tőle megszokott hihetetlen eleganciával dirigálta az együttest.
Sárospatakra már nem a kiránduló busszal, hanem a templomi koncert helyszínén felelős kollégámmal jutottam vissza. Ennek köszönhettem, hogy a záróhangverseny kezdetére éppen odaértem a Református templomhoz. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a tőle megszokott magas színvonalon játszotta a tőle megszokott kétséges műsort. Haydn vonósnégyese, A Megváltó hét utolsó szava a keresztfán még zenekari változatban sem éppen "közönségbarát" darab. Mécs Károly színművész prózai közreműködése véleményem szerint mit sem változtatott ezen a tényen.
Az estét a szokásos fogadás zárta, ahol ismét egy jót ettem (ami a szokásos napi ebédünkre bizony nem volt elmondható). Kevés jobb dolog van, mint egy ízletes töltött káposzta este tizenegykor ;)!
És lőn este és lőn reggel, tízedik nap.

Epilógus
Az ötórás vonattal indultam vissza Budapestre, egyenesen a munkába. Csak egy rövid kanyart tett velem hazáig kedves kollégám, aki autóval kijött elém a pályaudvarra, így holmimat már nem kellett magammal cipelnem a "gyárba". Újúlt erővel, feltöltődve látok neki a szokásos hétköznapoknak, és már most várom a jövő évi fesztivált!
The Matrix Reloaded

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése