Nem vagyok magyar

Már megint nem vagyok magyar... Sőt! Érzőszívű és igazságszerető sem vagyok... Már ha hinni lehet annak, hogy Morvai Krisztina nyilatkozatát valóban "minden érzőszívű és igazságszerető magyar honfitársa nevében" tette a palesztin követség előtt.
Lehet, hogy a memóriámmal van megint a baj? Valahogy nem emlékszem arra, hogy én valaha is az elhangzottak szellemében foglaltam volna állást, és felkértem, vagy akár csak felhatalmaztam volna ezt az elmeháborodott némber benyomását keltő nőszemélyt, hogy nevemben ilyen nyilatkozatot tegyen. Nem, nem tettem ilyet, ezek szerint tehát nem vagyok a fent felsoroltak egyike sem. De ha ez a Morvai Krisztinától és a vele szimpatizálóktól való elhatárolódás jele, akkor büszkén vállalom és vallom mindezt.
De akkor mi vagyok? Saját besorolásom szerint olyan ember vagyok, akinek semmi baja sem a zsidókkal, sem a palesztinokkal, sem a cigányokkal, sem egyéb nációval... még ezekkel a jó magyar hazafiakkal sem. Nekem csak a terrorizmussal, a fasizmussal, nacionalizmussal, a bűnözéssel, és legfőképp az emberi ostobasággal van bajom. Azt ugyanis nagyon rosszul viselem...

Forrás: hvg.hu

BUÉK 2009!

Ifjú koromban talán így viselkedtem és néztem volna ki egy átmulatott szilveszter éjszaka után. Ez már rég a múlté. Betegségem okán nem iszom alkoholt, legfeljebb egy-egy korsó sört engedek le olykor. Barátok és társaság híján bulizni sem járok. Már régóta aszerint az elhatározásom szerint élek, hogy csak olyan társaságba megyek, ahol jellemzően játszani vagy beszélgetni lehet. E tekintetben a szilveszter sem kivétel. A mostani évfordulón még olyan dilemmám sem volt, vajon mennyire barátságtalan gesztus visszautasítani egy olyan meghívást, ami egy hagyományos, zenés-italozós-mulatós buliba szól, és aminek elfogadásához ennek okán semmi kedvem. Senki nem hívott sehova. Félreértés ne essék, ez nem panasz, ez puszta ténymegállapítás. Egyetlen ismerősöm nem volt, aki akár csak megkérdezte volna, mit csinálok szilveszterkor. Elgondolkoztam ezen, és ismét levontam a konzekvenciákat.

A szokásos telefonokat még kora este elintéztem, mindig így csinálom, mert semmi garancia arra, hogy ébren talál az éjfél. Egy ideig kapcsolgattam a tv-adók között, elborzadva a gyér műsorkínálaton, majd elunva azt is, belőttem magam (gy. k.: inzulin) és nyugovóra tértem még éjfél előtt. Az éjféli petárdázás kissé felriasztott, de hamar abbamaradt az is, így semmi akadálya nem volt, hogy folytassam a többitől számomra semmiben nem különböző éjszakai pihenést.
Többször felidéztem már gyermekkori emlékeimet a szilvesztert illetően. A nagykörúton, ahová gyermekszobám ablaka nézett, 20-30 méterenként követték egymást az álarc és trombita árusok. A trombitálás már közvetlenül Karácsony után elkezdődött, még ha szórványosan is. 30-án már-már zavarónak volt mondható az állandó tülkölés, de 31-e éjszakája úgy éjjel kettőig szinte elviselhetetlen volt. Igaz, ezek még azok a hagyományos karton trombiták voltak a kis gyér sípjukkal, de ezekből annyi volt, hogy óriási volt a kakofónia. Éjfélkor még kis gyermekekkel is az utcára tódultak sokan, és felhőtlenül boldognak tűnve köszöntötték az új esztendő beköszöntét az emberek. Az utóbbi években többször megfigyeltem, hogy trombitálás gyakorlatilag egyáltalán nincs szilveszter éjszakája előtt, és akkor is csak azok a rettenetes műanyag kürtök szólnak, amelyek elődjüket sokszorosan túlszárnyalják a zajkeltés tekintetében. Vajon ennyivel erősebb lett a gonosz, akit el akarnak űzni az emberek? Viszonylagos újdonság az immáron legális petárdázás. Idióták kedves szórakozása, midőn szilveszter éjszaka az úton közlekedő autók, horribile dictu, gyalogosok elé hajigálnak petárdákat. Vessenek a mókusok elé, de a legkisebb együttérzéssel nem viseltettem soha a petárdázás kéz- és szemsérült áldozatai iránt. Az éjféli tűzijátékot pedig legalább annyira képmutatónak, okafogyottnak, hivalkodónak érzem, mint gusztus huszadikán. Cseppet sem szórakoztat. Mennyivel szebben kezdődne az év, ha a puffogtatásra szánt összeget máris felajánlanánk a rászorulóknak.

Reggel a munkaszüneti napokon szokásos időben, fél hét körül keltem. Egy gyorsmérleget azért csináltam az eltelt esztendőről. Az eltelt év legnagyobb pozitívuma, hogy munkát találtam, legnagyobb negatívuma az a magánéleti kudarc, amit így épp egy év elteltével még mindig nem hevertem ki, és sajnos úgy tűnik, belátható időn belül nem is fogok kiheverni.

Újévi fogadalom? - Soha!
2009-es elvárások? - Túlélni. Vagy még azt se. Minek?

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Chanuka חנוכה 8

Boldog Chanukát!

!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Havas tájakon ;)

Fura, de igen kellemes élményben volt tegnap este részem. Beszélgettem. Fura volt, mert nagyon régen nem éltem már át ilyet. Kellemes nosztalgiával emlékeztem vissza azokra az időkre - leginkább húszas éveim első felére -, amikor szinte mindennaposak voltak az ehhez hasonló diskurzusok az életemben. Nem kellett háttérzene, nem játszottunk, nem ittunk, nem volt szükség semmi egyéb pótcselekvésre. CSAK beszélgettünk. Külön fokozta a visszaemlékezés örömét, hogy a kellemes eseményre olyas valakinek a társaságában került sor, aki egykor ugyanígy aktív részese volt ezeknek a kellemes eseményeknek. Persze minden jóban van valami rossz: a kellemes társalgás nyomán még fokozottabban kellett ráébrednem arra a szomorú tényre, mennyire nem része már az ilyen program az életemnek.
Nem állítom, hogy más közegekben nincs lehetőségem másokkal szót váltani, mégis, az valahogy más. Családi környezetben a menetrend a szokásos: ha anyám jelen van, akkor még én sem jutok szóhoz mellette. Ilyenkor évről évre hallgatjuk jámboran ugyanazokat a - sokszor teljesen jelentéktelen történeteket - sokszor a thrillerekre jellemző izgalomig fokozva előadásában. Ha nincs jelen, akkor pedig sokszor nincs egyéb téma napirenden, mint hogy én mit csinálok/csináltam rosszul, és gyakorta vagyok olyan kéretlen tanácsokkal ellátva, amiket ha nem követek, - márpedig nem követek! -, akkor akár meg is tud romlani a nyájas együttlét.
Az angeheiratet famíliában egy árnyalattal - de nem többel! - jobb a helyzet. Ott néha mások is kapnak szót. Ezzel a lehetőséggel egyedül gyermekem nem él, aki kizárólag akkor nyilvánul meg, ha kérdést intéznek hozzá. Mindennek az okát ugyanakkor a kapcsolatunk lazább voltában vélem rejleni. Abban a közegben mindenki "viselkedik", senki nem érzi annyira otthonosan magát, hogy saját, leplezetlen énjét hozza...
Az énekkarban és a munkahelyen elsősorban a fokozott mértékű összezártságból adódik, hogy szót váltunk egymással, de e két hely egyike sem jelent számomra olyan társaságot, amelyikkel szívesen tölteném önszántamból együtt a beszélgetés kedvéért az időmet. E két helyen a dialógusok meglehetősen felszínesek, bizonyos témák (pl. politika) napjaink általános gyakorlatának megfelelően egyáltalán nem is kerülnek szóba. Annál a nagyon csekély számú dalostársamnál, akinél kísérletet tettem az együtt éneklés kereteit átlépni, szokás szerint pofára estem, így hát nem csoda, hogy visszatértem a jól megszokott kerékvágásba, legalábbis e tekintetben.
Nos, ezért volt az, hogy tegnap annyira jólesett a többórás beszélgetés. Kár, hogy oly ritkán kerül csak sor ilyenre. Ha nem lenne ennyire gyér kapcsolatunk intenzitása, ha csak a tegnapi fílinget, a hajlandóságot venném tekintetbe, már-már úgy érezném magam, mint akinek annak ellenére van egy barátja, hogy mindig megmondja, amit gondol.

Chanuka חנוכה 7

Boldog Chanukát!

!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Chanuka dalok
Előadó: Miami Boys Choir

Chanuka חנוכה 6

Boldog Chanukát!

!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Előadó: Adam Sandler

Előadó: Jon Bon Jovi

Karácsony 3.

Boldog Karácsonyt!
Merry Christmas!
Frohe Weihnachten!


Mr. Bean karácsonya

Chanuka חנוכה 5

Boldog Chanukát!

!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Chanuka dalok

Karácsony 2.

Boldog Karácsonyt!
Merry Christmas!
Frohe Weihnachten!

Chanuka חנוכה 4

Boldog Chanukát!
!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Előadó: Kinderlach

Karácsony 1.

Boldog Karácsonyt!
Merry Christmas!
Frohe Weihnachten!

Előadó: Raymond Crowe

Chanuka חנוכה 3

Boldog Chanukát!
!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Chanuka dalok

Chanuka חנוכה 2

Boldog Chanukát!

!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Előadók: Erran Baron Cohen & Jules Brookes & I-Love

Chanuka חנוכה 1

Boldog Chanukát!
!חג חנוכה סמח

!א פריילעכע חנוכה

Előadó: Kenny Ellis

A Nyugat lánya

Kivételes élményt jelentett számomra Puccini: A Nyugat lánya című operájának (1910) előadása. Bár a szerzőt nagyon kedvelem - néhány darabját (Le Villi, Bohémélet, Messa di Gloria) énekeltem is -, ezt nem hallottam még korábban. Így hát nagy várakozással néztem a koncert elébe. Prioritásaimon is változtattam: bár nem szoktam kóruspróbáról hiányozni pusztán egy program kedvéért, most mégis inkább a koncertet választottam. Nem tudom, a próba milyen volt, de a hangversenyben nem csalatkoztam. A muzsika elsőosztályú, az előadás színvonala, a "nemzetközi" (magyar-olasz-orosz-román) előadógárda is kiváló volt. Megvallom, egy cseppet sem hiányzott a jelmez és a díszlet. Hála a hangversenyszerű előadásnak, még jobban tudtam a remek muzsikára összpontosítani. A kivetített magyar nyelvű szöveg időnként jól jött. Kész szerencse, hogy nálam volt a szemüvegem, anélkül a remek helyre szóló tiszteletjegyem ellenére egy árva betűt sem láttam volna a feliratból.
A történet befejezése - már ami az enyhén unmorális happy endet illeti - kissé meglepett, de hát korábban sem példa nélküli, hogy egy mű pozitív főhőse bandita, gondoljunk csak Schiller A haramiák, illetve Victor Hugo Hernani című darabjaira, illetve az azok nyomán íródott Verdi operákra: Ernani (1844), A haramiák (1847). Furcsa az is, hogy a legellenszenvesebb figura maga a seriff.

Az 1910-es ősbemutató szereplői:
a főszerepekben Enrico Caruso (1873-1921), Emmy Destinn (1878-1930) és Pasquale Amato (1878-1942)
(további képek)

Nem állítom, hogy ez az opus szenvedélyemmé fog válni, de azért feltétlenül ajánlom mindazok figyelmébe, akik még nem hallották és szeretik az operát.