skip to main |
skip to sidebar
Hát eljött ez a nap is! Ma "ünneplem" munkanélküliségem fennállásának harmadik évfordulóját! No, voltak kisebb-nagyobb projekt munkáim, ha összeadom az ezekre fordított időt, talán egy év is összejön, úgyhogy belátom, a három év matematikai értelemben túlzás. Ami viszont ennek az állapotnak a kihatásait illeti, hát az nem túlzás. A létbizonytalanság megteszi hatását. Itt állok az új év küszöbén, mindenféle kilátás, remény nélkül. Egészségi állapotom változatlan, talán az egyetlen pozitívum, hogy nem fáj túlzottan semmim. Magánéletemben, de a munkalehetőségek terén sem számítok semmi jóra. Saját pénzforrásaim az előzetes számításoknak megfelelően októberben kimerültek, most a szüleimtől kapott támogatásból élek. De ez a támogatás nem vég nélküli, áprilisban ez is kimerül. Hogy aztán mi lesz? Meglátjuk, hogy a gyógyszer híján kezeletlen diabétesz okozta kóma vagy az éhhalál győz-e. (Én a kómának szurkolok, arról már tudom, hogy milyen.) Úgyhogy nem tervezek, nem fogadkozom, élem napjaimat, amíg tehetem.
Kedves Embertársaim!
Ezúton kívánom valamennyiőtöknek, hogy a ti 2008-as évetek kicsit derűsebben teljen!
Bejegyzések
nem kell ennyire pesszimistan felfogni.
VálaszTörlésha ehezel, akkor fogyni fogsz, ha fogysz, akkor kigyogyulhatsz a II. tipusu diabeteszbol, raadasul ha vekonyodsz, egyre vonzobb leszel. ugyhogy nemhogy meghalnal, hanem egeszseges es csinos leszel, ettol megno az onbizalmad, pillanatok alatt munkat es tarsat talalsz.
ugyhogy az altalad sanyarunak leirt helyzetet en inkabb nagy segitsegnek neveznem. :)))