Zenés-játékos hétvége

Régen volt ennyire kellemes hétvégében részem. Szombat délutánra összejött ismét egy társas parti kedves dalostársaimnál. Még túlburjánzás is volt, ami az összejött létszámot illeti, így mindig voltak, akiknek ki kellett maradni a partiból, mivel én az előzetes létszámjelentés alapján hat fős játékokkal készültem. Szokás szerint több mindent játszottunk.

Elsőként egy Fist of Dragonstones partival nyitottunk. Ehhez én ragaszkodtam, miután ez is azon játékaim közé tartozott, ami több, mint egy éve megvan, de még nem játszottam vele. Elkészültem végre a szabály magyar fordításával is. Hiánypótló művem most lektorálás alatt van, ha megkapom a visszajelzéseket, feltöltöm a szokásos helyekre. Hangulatos, szépen kivitelezett játék. Mindannyiunk tetszését elnyerte. Másodikként egy Condottiere partival folytattuk. Ez a játék aztán tényleg gyönyörű dizájnnal rendelkezik. Nekem még az eredeti kiadás dobozával van meg. A társaság egyetlen ifjú hölgy tagja volt az, aki kevéssé élvezte. A többiek szívesen játszottak volna még egy partit. Én - mivel több játék lapult még a táskában - szintén a váltásra szavaztam, így aztán egy Forum Romanum, és levezetésként három gyors Bunte Runde következett. Meglepetésemre ez utóbbi a táraság zömének nem tetszett.

Vasárnap délelőtt az A megérthető zene hangversenysorozat negyedik hangversenyére volt jegyem. A különlegességet az jelentette, hogy bár az ismertetett mű, Pergolesi Stabat Matere női karra íródott, az első részben elhangzó szemelvények egyikéhez karnagyunk, Hollerung Gábor kórusunk, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság férfikarának segítségét kérte. Így esett meg az, hogy a koncert első felében a színpadon ülve hallgattam a magyarázatot, és működtem közre Puccini Messa di Gloria című darabjából a Qui tollis részlet előadásában, míg a második részben immáron a nézőtérről élvezhettem a Pergolesi mű pazar előadását.

A remek koncertet egy a maga nemében legalább annyira remek ebéd követte, eleget téve egykori évfolyamtársnőm kedves meghívásának. A sok beszélgetés közepette sort kerítettünk a Blue Foxtól (Szellemlovas) a minap születésnapom alkalmából ajándékba kapott Oh, Pharaoh! kipróbálására is. Kedves, enyhén szenyázós, játék. Azért még családi körülmények között is megjárja. Tanulja csak meg egy gyerek is, hogy az élet nem habostorta... ;)

Kellemesen fáradtsággal tértem nyugóvóra. Az elalvás előtti tompa, bágyadt állapotban még végigfutott az agyamon, hogy most ugyan egyik délutánon sem tudtam ebéd után szúnyókálni, mégis, sokkal jobban éreztem magam az igencsak aktív hétvége alatt, mint amikor a négy fal között egyedül vegetálom végig semmittevéssel töltve a két napot. Ezúton is köszönöm az élményt valamennyi "közreműködőnek"!