Egy majdnem tökéletes hétvége

Egy majdnem tökéletes hétvége élményében volt részem. A tökéletesség abban rejlett, hogy szinte minden  kedves időtöltésem szerepelt programjaim között.

Szombat

A szombat délelőttöt szokásos családi szomszédolást és közös kávézást követően a Microsoft Office programok terén meglévő ismereteim bővítésével töltöttem: Word, Excel és PowerPoint tippeket, hírleveleket olvasgattam. Másokor is előfordul az ilyesmi, amikor időm engedi, de mostanában, hogy oktatom is ezeket a programokat, fokozottan szükségem van ismereteim felfrissítésére, bővítésére. Sajnos a 2007-es változatra még mindig nem jut elég időm, így csak elvétve használom azt, minthogy az új dizájn még szokatlan, ezért nem tudok hatékonyan dolgozni vele.

A tervezett fiammal közös ebéd az érdeklődés hiányában elmaradt. Ez az egyik oka a címben szereplő "majdnem" szónak. Az egy dolog, hogy közbejön az embernek valami, de legalább szólna... Prioritások. Nekem is vannak. Másnak is vannak. Ezzel nincs is semmi baj, még akkor sem, ha azok nem esnek egybe. Miután háromkor felhívtam a gyermeket, megtudtam, hogy még el sem indult, így ezt a programot töröltük. Szokás szerint egyedül ebédeltem, ezúttal a kínainál.

A hétvége legnehezebb percei következtek: felmentem anyámékhoz. Találkozásunk rövid volt, és talán ennek köszönhetően szinte zökkenőmentes.

A délután és este társasozással telt. Útban dalos- és játszótársaimhoz még útba ejtettem a játékboltot is, ahol bővítettem a gyűjteményemet két újabb kártyajátékkal és egy társas kiegészítővel. Így aztán megint vagy egy tucat fölé emelkedett azon játékaim száma, amivel még egyáltalán nem játszottam... :(

A Forma-1-es brazil futam időmérő edzését szintén közösen néztük meg, sőt még aközben is játszottunk.

Vasárnap

Délelőtt volt a Megérthető zene bérletsorozat első hangversenye. Kedves karnagyom, Hollerung Gábor remek előadása ezúttal Mozart Don Giovanni című operájával, leginkább az első felvonás fináléjával foglalkozott, és a kiváló zenetörténésznek, Pernye Andrásnak állított emléket. Nem kellett csalódnom ezúttal  sem, a bemutató a már megszokott módon gördülékenyen, szellemesen, jól felépítetten zajlott. Volt egy-két dolog, amit hiányoltam ugyan, de hát az idő véges, és természetesen a téma megközelítése is szubjektív. Minthogy csak amatőr zenebarát vagyok, természetesen több új dolgot tudtam meg ez alkalommal is. De hát épp ezért szeretek ezekre a hangversenyekre járni... Az egyetlen árnyfoltot fiam távolmaradása jelentette, ez alkalommal sem találkoztam vele. Hja, a prioritások már megint...

A délután nem volt eltervezve, gondoltam, a rengeteg ismerős közül valakivel csak összejön valami közös program. Nos, ez így is történt, bár a társaság egy kis meglepetést jelentett. Hajdan volt egyik legjobb barátommal és családjával először átmentünk a Nemzeti Múzeumba, ahol egy kisméretű, ámde remek  csillagászati fotókiállítást néztünk meg. Ezután a régi Siposban voltam vendégük ebédre. A halászlé változatlanul remek volt, a hagymás rostélyos csapnivaló. Nem kis nosztalgiával emlékeztem vissza a hajdan együtt töltött rengeteg kellemes órára. Magam is elcsodálkoztam, mennyire jól éreztem magam.

Az estét a Forma-1 futam, Jenson Button és a Brawn istálló világbajnokká avanzsálása koronázta.

Amikor elalvás előtt felelevenítettem a hétvége történéseit, jóleső érzéssel nyugtáztam, mennyire kellemes hétvégében volt részem. Az egyetlen árnyékot az a tény veti csak rá, hogy mindezt egyedül kell átélnem, és nincs senki, akivel ezeket az élményeket megoszthatnám, akivel ez a rengeteg kellemes program közös lenne...